Ír innováció a CrossFit-ben
Írta: Radnai Tamás
2022. október 17.
Már Castro idejében mindig mondtam, hogy az innováció a sportunkban nem csak tőle jön, sőt! Dave mindig büszkén hangoztatta, hogy ő nem néz más versenyeket, semmit nem tud róluk, ami szerintem botrányos, de ha nézte volna, akkor feltűnhetett volna neki, hogy az ír FILTHY 150 szervezői mindig nagyon jó dolgokat hoztak létre (Darina Dunne, Jamie Lawlor). Mindig nagy közösségi esemény volt a versenyük, amely során 1200 versenyző 4 placcon egyszerre küzdött. A Sanctionals érában saját meglepetésükre ők is felkérést kaptak, hogy legyenek Games kvalifikálók, és Medeiros ott villant meg először.
Azt ma már egyértelműsíthetjük, hogy kell több minden a CrossFit versenyrendezés sikeréhez (amit azonban még így is úgy kell értenünk, hogy nem bukik pénzt a rendező): az egyik alap a nem magas szintű versenyzőkből álló nagy közösség bevonása a kvalifikációba és a verseny élő döntőjébe (ehhez szinte elengedhetetlen a több küzdőteres megoldás). Az sem árt, ha önmagában érdekes helyen rendezik (Miami, Párizs, stb.); illetve fontos, hogy egy sport, egy szervező gyakorlatilag média is legyen.
Az ír páros egyik legkomolyabb – eddig megvalósulni nem tudó – innovációja a Netflix-es Forma-1 sorozat, a Drive To Survive és a UFC The Ultimate Fighter koncepciójára épít. Mivel a covid miatt náluk még mindig nem elérhető az eredeti helyszínük, ezért még nem vágtak bele a tervbe, amelynek a lényege az, hogy az edzésszolgáltató 'istállókat' versenyeztetnék úgy, hogy a brigádban több versenyző van (4) és az egyéni versenyzésükből szerzett pontok adnák a sorrendet.
Fontos még a média részhez, hogy ezek a csapattagok együtt laknának a verseny hete során és azt is követné a kamera, hogy mi történik a versenyen kívül náluk. A koncepció támogatókra is talált: elit istállók érdeklődtek, a Reebok beállt szponzornak, de a korlátozások ezidáig meghiúsították a tervet.
Az ír innovátorok egyébként a Sanctional státuszban 7500 helyszíni nézőt és százezer feletti megtekintést produkáltak a videó közvetítésben, ennek ellenére nem lett profitjuk (az izlandi verseny is később beszámolt róla, hogy ők ugyanekkor pedig erős bukóba kerültek). Ennek ellenére ezután új koncepcióval álltak elő: 11 Sanctional verseny összeállt, hogy egy ligát hozzanak létre, amiben elit sportolók vállalták, hogy legalább 5 versenyen elindulnak és a szezon végén összetett eredményt hirdettek volna.
A CrossFit nem kért a dologból, aztán ugye megint változások jöttek: megszűntek a Sanctional versenyek és nem úgy történik a Games kvalifikáció már (a Sanctionals alatt csomó versenyből bármelyik megnyerésével lehetett kvalifikálni, az azóta eltelt 2-3 év alatt viszont visszajutott a CF oda, hogy kvázi a Regionals rendszer lesz, vagyis mindenkinek egy kijelölt versenyre kell mennie és onnan próbálni továbbjutni magára a Games-re).
Dunne szerint a fentebb leírtakat nem biztos, hogy meg fogják csinálni jövőre, de egy biztos, hogy az agyuk és a proaktivitásuk nem áll le!
Nagyon impresszív, amit csinálnak és pont erre van szüksége a sportunknak. És ezt olvasva és megírva megint arra jutottam, hogy egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a sportnak jó, hogy a CF cég rendez CrossFit Games-t és rajta tartja a kezét a vrsenysporton, mert nem a legjobban és nem a leginnovatívabban csinálják a dolgokat.