Szőke Marcell: sérülések kálváriája után újra csatában
Írta: Radnai Tamás
2023. március 1.
A férfi mezőnyünk fejlődésében számomra emlékezetes, hogy az akkoriban mértékadónak számító Strong Body Throwdown 2019-es kiadásában Marcell ezüstérmes lett, csak Baksza Ádám állt a dobogó magasabb fokán. Hogy mi történt vele azóta, azt az interjúból megtudhatjátok.
Helló Marcell! Kezdjük valahol a közepén: a 2019-es szegedi Strong Body Throwdown erős versenyében, erős mezőnyben 2. helyezést értél el. Aztán volt egy komoly sérülésed – ez közvetlenül utána volt, legalábbis annyiban, hogy nem is versenyeztél a Strong Body óta? Mi történt és hogy alakultak utána a dolgaid?
Sajnos nem csak egy sérülést sikerült összeszednem ezalatt a 3-4 éves periódus alatt. Mondhatni minden évre jutott valami. Az első 2020 tavaszán volt, egy szeméremcsont törés. Egy beülve felvételnél éreztem, hogy valami nem oké, de akkor még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, nyilván folytattam a terhelést hétről hétre, amíg meg nem adta magát annyira, hogy már indokolt volt egy MR vizsgálat.
Ott derült ki a dolog, hogy a közelítő izom letört egy darabot a szeméremcsontból az eredésnél. Jött a rehab a sportkórházban, ezzel azóta semmi baj. Utólag belegondolva, az is kiváltó ok lehetett, hogy előtte nap csúsztam el pályamotorozás közben pont a bal oldalamra.
Aztán 2021: még egy korábbi vízilabdás sérülés miatt mindig is jobban oda kellett figyelnem a bal vállamra, de soha semmi komolyabb baj nem volt vele. Szintén valahol tavasszal kifele rotációnál elkezdett kattogni és gondoltam utánamegyek egyből! Újabb MR, újabb ‘jó’ hír, miszerint a vállízület annyira el van kopva, hogy már csont a csonttal összeér. Ez tényleg meglepett, mert semmilyen fájdalom nem jelentkezett soha semmilyen mozdulatnál.
Voltam több specialistánál, mindenki azt tanácsolta, hogy engedjem el a sportolás. Szerencsére találtam egy orvost Tatabányán, akihez már úgy érkeztem, hogy jeleztem, nem opció a sport abbahagyása, hogyan tudnánk ebből a legtöbbet kihozni. Ő javasolt egy őssejtbeültetést, ami konzerválja az akkori állapotot vagy legalábbis lassítja a romlást. Ezt az ember saját zsírszövetéből állítják elő, de meg kell hogy előzze egy artroszkópos tisztító műtét a már levált porcdarabok miatt, és követnie kell egy gyógytornás rehabilitációnak, így a műtét és a beültetés után ismet az OSEI (Országos Sportegészségügyi Intézet) volt a következő megálló. A műtét során egyébkén egy részleges labrum leválást is sikerült visszavarrni, ennek és a gyógytornának köszönhetően a vállam stabilabb, mint előtte valaha, fájdalom továbbra sincs.
2022-ben elkezdtük a felkészülést az évre. A korábban említett vállproblémák miatt nyilván több hangsúlyt kapott az alsótest az edzeseken. Ennek a bal térdemnél egy quadriceps ín gyulladás lett az eredménye. Lehetséges, hogy a korábbi szeméremcsont törésnek volt köze ahhoz, hogy a bal oldalam terheltem túl. Itt sajnos későn mentem utána a dolognak, megvallom elegem volt a rehabból és a kihagyásokból. Meg is lett a böjtje, első körben többszörös részleges quadriceps szakadás, majd teljes ín szakadás. Újabb kényszerpihenő, újabb kör az OSEI csapatánál. A szakadás szerencsére már nem hátráltat, még azért van meló a térdemmel, de szerencsére struktúrálisan minden rendben van vele.
Természetesen amit tudtunk csináltunk hétről hétre, így jó pár hiányosságon sikerült javítanunk ez az alatt az időszak alatt.
Van sportmúltad: miben voltál korábban érdekelt, és miért, hogyan, mikor váltottál a crossfitre?
Van, igen. Korábban 5 évet vízilabdáztam a UVSE színeiben, ezt korosztályos válogatott szintig tudtam vinni. Onnan kb. 2012-ben egy Mázsaház nevű helyre kerültem Török Gábor által, ahol Ő volt az edzőm is. Innen az ő segítségével 2015-ben kerültem át a Tesseract-ba, itt Kuffler Gergely lett az edzőm és a mai napig az is.
Mikor, hány év edzés után érezted úgy, hogy el kellene kezdened a versenyzést?
Sosem volt kérdés, hogy versenyezni szeretnék. Akkoriban a képességeim szerényebbek voltak, mint az ambícióim, így az volt az első, hogy egyáltalán érdemi szintre hozzunk mindent legalább annyira, hogy egy scaled kategóriában el tudjak indulni.
Én említettem egyet, de szerinted mik voltak a főbb verseny eredményeid és/vagy legnagyobb élményeid eddig a küzdőtéren?
Főbb eredménynek a szegedi 2. helyezést említeném, illetve ha jól emlékszem 2019-ben egy gyöngyösi throwdown-on (Hungarian Games – a szerk.) Kuti Ádámmal egy 7-9.(?) hely holtversenyben.
Hogy vélekedsz a CrossFit Open-ről? Két regisztrációd van: 2016 és 2018. Idén nem indultál, tervezed a részvételt a jövőben a CrossFit crossfit hivatalos vonalon?
Mindenképpen tervezünk indulni OPEN-en, és igen hivatalos CF volna a cél hosszútávon. Sajnos eddig nem éreztük, hogy érdemben helyt tudnánk állni, így elmaradt a regisztráció.
Mik a céljaid a crossfitben, meddig szeretnél eljutni? (A kisbetűs crossfitet én átfogó megnevezésként használom.)
Ha össze akarnám foglalni, akkor az a célom, hogy a legmagasabb szintre elérjek, amire a testem és a fejem képes. Hogy ezek meddig visznek, az kiderül, de úgy gondolom, minden körülmény adott, hogy ennek tényleg csak ’én’ legyek az akadálya!
Edzőként dolgozol vagy mivel keresed a kenyered?
Igen, 2018 óta a CrossFit Tesseract-ban dolgozom résztulajdonosként és edzőként.
Mit szeretsz jobban: tudni jó előre, hogy milyen feladatok lehetségesek, illetve konkrétan lesznek egy versenyen, vagy a CrossFit ‘bármi játszik’, előre nem tudom megközelítését?
Nekem igazából mindegy, ha tudjuk előre a feladatokat. Mindenkinek van lehetősége elpróbálni, de azt gondolom, 2 héttel egy verseny előtt már senki nem fog irgalmatlan fejlődést eléri adott területen, így a végén úgyis az végez előrébb, akinek a képességei jobbak (nyilván ez abban az esetben nem igaz, ha hónapokkal előre tudjuk a feladatokat).
Természetesen ez akkor érvényesül, ha a feltételek is azonosak, tehát mindenkinek volt vagy nem volt lehetősége elpróbálni és a számára a lehető legjobb csatatervvel érkezni a versenyre. De ha választanom kell, akkor a ’bármi játszik’ mellett tenném le a voksom, szerintem ott érvényesül igazán az, hogy kinek mennyire van helyén és összhangban a feje és a teste.
Hányszor, mennyit edzel egy héten?
Heti 7 nap edzünk, összesen 13 blokkal egy héten. Ez napi 1-3 edzés jelent, minden edzés külön modalitású.
Mik a kedvenc és legkevésbé kedvenc gyakorlataid, illetve erősségeid és a fő fejleszteni valók? Mire lenne szükség, hogy igazán továbbfejlődj?
Az igazi kedvencek a nehéz Power Clean (helyből felvétel) és a HSPU (kézállásban nyomás). Amit pedig gyűlölök, az a monoton kardió. A legfőbb fejleszteni való a guggolás erőssége lenne, de ide sorolhatnék mindent, mert nem gondolom, hogy bármiből elértem volna már az ’Oké, ezzel kész vagyok!’ szintet, sőt... Azt gondolom, mindenem megvan ahhoz, hogy a max potenciál kijöjjön ebből az egészből, úgyhogy igazából csak arra lenne szükség, hogy egy nap több, mint 24 órából álljon.
Milyen regenerációs módszereket alkalmazol?
Masszázsra és lökéshullám terápiára járok, valamit időnként manuál terapeutához. A mindennapokban csak a klasszikus hengerezés, kislabdázás, nyújtások és a lehető legtöbb alvás.
Van példaképed a sportunkban?
Említhetnék én is nagy neveket, nekem is nyilván Rich Froning és Mat Fraser a favoritok mint sokunknak, de főleg az utóbbi idő miatt sokkal inkább állnak előttem példaként az olyan vesenyzőtársak, akiket volt szerencsém testközelből figyelni. Ilyen nekem Török Gábor és Baksza Ádám. Úgy gondolom, mindkettejük hozzáállása és munkamorálja példaértékű. Szimpatikus számomra, hogy nincs nagy hype a közösségi oldalakon, helyette a vesenyeredményeik beszélnek helyettük.
Ádámot ’csak’ versenyezni, Gábort versenyezni és edzeni is láttam elég sokat, és azt gondolom, hogy mindkettejük tökéletes példa arra, hogy itthonról is lehet nagyot robbantani.
Természetesen ide sorolom Horváth Laurát és Kovács Lacee-t is, de velünk nincs ilyen személyes tapasztalatom. (Mindketten felnőtt egyéniben kijutottak a CrossFit Games-re ugyebár – a szerk.)