Írta: Radnai Tamás
2025. május 13.
A hétvégén lezajlott az új World Fitness Project crossfit liga első élő versenye (nem CrossFit licenszelt). Maga a liga megalakulása ‘belefolyt’ a Lazar Đukić 2024-es Games-en történt fulladásos halálának botrányába, mert az akkor kettészakadt CrossFit közösség a WFP kapcsán is folytatja a gyűlöletkeltést, illetve a protestálást. Tegyük hozzá gyorsan, hogy a legtöbb CrossFit Games versenyző vagy ahhoz közel álló színvonalú sportoló a Games és WFP szezonokban egyszerre vesz részt, hiszen a WFP ezt minden szempontból lehetővé teszi (és vannak olyanok, akik egyik szervezetnél sem lelhetők fel, kiemelten Elisa Fuliano és Karin Freyova, akik független versenyeket nyeregetnek idén is).
Ez az első úgynevezett turné állomás volt:
Május 9-11., World Fitness Tour I., Grand Park Sports Campus (Westfield, Indiana, USA)
Szinte mindenki egyetért, hogy a verseny látványos és sikeres volt, inspirációjában és lebonyolításában igen közel landolt a nagy presztízsű Rogue Invitational-hez (amelyet ugye a milliárdos Rogue Fitness cég szervez). Az mondjuk, hogy 1000 jegyet adtak el, nem tudom, hogy siker-e, de talán mondhatjuk, hogy normális.
Az egyik legkiemelendőbb tényező az volt, hogy mennyire figyeltek a kis részletekre és a fejlődésre való törekvésre a szervezők, ami fontos, mert aki a kicsire is így figyel, az jó eséllyel mindenre figyel.
Úgy tűnt nekem, hogy a közvetítéshez, a vizuális produkcióhoz skandináv, nem crossfit területről érkező szakembereket béreltek fel. Az egyik nagy megnyilvánulása a vizuális megközelítésnek az volt, hogy igen erőteljesen használták a fényeket több funkcióban is. Először is az egész csarnokot kevésbé világították meg, és az időkerethez is rendeltek rendőrlámpa szerű fényjátékot, amelynél a sárgára váltó padló megvilágítás az időkeret lejártának közeledtét jelentette be, majd a végén vörösre váltottak. A lökés feladatnál egyéni reflektorfénybe helyezték a versenyzőket. Itt érte őket kritika, mert egyesek szerint veszélyes volt, hogy nem mindig volt eltalálva, hogy ki van megvilágítva, vagy éppen mikor kapcsolják ki-be a reflektorát valakinek, ami potenciálisan zavaró lehet. Itt érdekes lesz meglátni, hogy a már behirdetett verseny utáni visszajelzés-analízis milyen változtatásokat fog manifesztálni a következő versenyekre.
Nagyon hasznos újítás volt, hogy azon túl, hogy elve jó, hogy volt ismétlés számláló, ennek formátuma teljesen más, mint a CrossFit cégnél, mert egy álló téglalapban volt a képernyő oldalán rendes tabella szerűen (és nem csíkban), illetve hogy az ismétlések visszaszámlálódtak nulla felé, tehát itt nem kellett a kommentátoroknak állandóan magyarázni mint a Games-en, hogy például "...ha eléri a számláló a 128-at, akkor van vége a feladatnak."
A versenyezők minden küzdőtérre vonulásakor volt egy videós bejátszás, amelyben bemondták a nevüket és hogy honnan jöttek, ami a nagy amerikai sportok közvetítésére jellemző (és így tanulhatjuk, hogy miként kell helyesen kiejteni a nevüket).
A közvetítés óriási kritikája az, hogy YouTube-ra nem, csak a weboldalukba ágyazott egyedi platformra ment ki az élő, amit nem lehetett visszatekerni és egy pár óra kellett, amíg (csak oda) feltették a beletekerhető archívumokat. Számos pletyka és teória próbálta ezt a döntést megmagyarázni:
Nem akarták, hogy a YouTube-on a gyűlölködők nagy számban állandóan feljelentsék őket és esetleg ne legyen elérhető a liga valaha volt első versenye.
Szerzői jogok (állítólag a valaha volt legjobb crossfit DJ performansz volt a helyszínen).
AI szinkrontolmácsolást és feliratozást lehetett ott rátenni.
Kínában nem elérhető a YouTube.
Most sem tudom teljesen elhelyezni, hogy mi az igazság, de valamilyen nyomós okoknak kellett lenni, mert radikális lépés volt, hogy a nagyon megszokott platformot nem alkalmazták az élőre, miközben nagyon gyorsan nagyon sok vágott háttéranyag ment fel oda. Sokan arról panaszkodtak, hogy ők megszokták, hogy okostévén a YouTube app rajta van és ott nézik a crossfit versenyeket is.
A közvetítésben az én kritikám az, hogy annak ellenére, hogy vannak producerek és rendezők (pl. Brian Friend sztorivonal producer, aki megmondja a direktornak, hogy mire kell fókuszálni), a közvetítésben továbbra is sokszor pont azt nem mutatták, amit kellett volna. Nem akartam látni minden utolsó embert is befutni az épületbe minden körben, miközben a top 3 helyért véres versengés folyt. Vagy utóbbinál pont nem kérem, hogy csak az egyik emberre zoomoljanak rá. A vezető sportoló tranzíciós slattyogása sem érdekel premier plánban.
A tesztek programozása és a verseny
Azért ezek a beltéren rendezett versenyek még sok független verseny komplexitását sem érik el, pl. úszás nem volt itt. Arizona nyáron tutti bent lesz megint, Koppenhága meg szintén, mert december vége, bár ettől még uszoda lehet(ne). Azt még meg kell látnunk, hogy a teljes szezon versenyeinek tesztjei milyen összképet adnak ki. Mivel már csak a kihívók kategóriájának létezése miatt sem mindig lesz teljesen ugyanaz a mezőny, ezért a nagyon nagy tesztprogram karakter eltérések némileg sántítanának, bár soha semmi nem tökéletes.
Ezen a turné állomáson viszonylag kevés feladat volt a 3 nap ellenére: 6 teszt, az egyik A-B résszel, de itt csak 50-50 pont volt elérhető, így a totál 600 pont maradt. Nem tudom egyébként, hogy egy max lökés miért ér csak 50 pontot. A pontozási tábla egyébként is eltérőnek tűnt, kisebb léptékek voltak a helyek között, bár ki tudja ezt követni ebben a sportban (azt megnéztem, hogy az ugyanebben az időben lezajló, Games kvalifikáló French Throwdown nagyobb pont differenciákat mutatott a helyezések között). Emiatt is, meg a tesztek jellege miatt is nagy és izgalmas kilengések, változások voltak a tabellán a hétvége során, például Horváth Laura is 19., 12., 6., 3. majd végül a 9. helyen tanyázott adott időpillanatban. A nőknél a 4-5. hely ráadásul holtverseny feloldással dőlt csak el.
A versenyzőknél megtapasztaltuk azt, amit vártam és írtam korábban, hogy összerázza a puzzle képet az, hogy ki milyen állapotban van és miért: volt beteg (pl. Garard, aki végigtolta, de Haley Adams el sem indult), volt sérült (többen, pl. Emily Rolfe menet közben lépett vissza), Bethany Flores sérülten csinálta végig az utolsó helyért (de kapott pontokat, meg nem vontak le így pénzt a profi szerződéséből). Patrick Vellner egyszerűen felkészületlennek deklarálta magát, pedig neki más fókusza nem volt, csak itt indul.
A szezon és a pontgyűjtés
Egyből írtam az elején azt is, hogy nem vagyok megelégedve az elnevezésekkel és némileg a struktúrával sem, látszik is, hogy a közönség nagy része továbbra sem érti, hogy mi van. Van ugye 3 jobban körülírható ‘kategória’:
A szerződtetett profik (profi kártyások), akik mindenhol indulhatnak kvali nélkül és fix minimum fizetésük van.
A szerződtetett profikkal a profi divízióban induló kihívók, akik ide kvalifikációval jutnak be turné versenyenként (a döntőbe már liga összpontszám alapján).
A kihívók (challengers), akik az előbb említett kvalifikáció során nem jutottak be a profi kategóriába az adott versenyen, hanem csak a kihívók divíziójába. Itt kisebbek a súlyok és kevesebb liga pontot lehet szerezni, és kevesebb vagy nincs nyeremény pénz (a TOP 5 kap 1000 dollár kvázi költségtérítést).
Az egésznek a sava-borsa az is a liga bajnok avatásán túl, hogy kik lesznek azok, akik elvesztik vagy megnyerik a profi kártyát a jövő évre. Most már ugye láthatunk egy összesített liga pont tabellát a profi és kihívó divíziókban megszerzett pontok alapján. Itt az is megzavaró, hogy az adott versenyen a sportolók a szokásos módon kapnak versenypontokat a teljesítményük és a versenyre vonatkozó ponttáblázat alapján, de amikor vége a versenynek, akkor a helyezésükhöz rendelt liga pontok már mások, mint a verseny nyers pontjai. Az utóbbiak elfelejtődnek, a liga pontok ‘mennek tovább’.
A vastagon kiemelt TOP 20 az, akik jelen állás szerint jövőre profi kártyás szerződtetett versenyzők lennének.
Pénzek
Megerősítésre került az a korai pletyka, hogy a profi szerződésesek pénzei úgy vannak, hogy a szerződés egy garantált minimum fizetést ad, de ez az összeg részét képezi a versenyeken megnyert pénzeknek. Tehát, ha valakinek 20,000 dolláros éves szerződése van és mindhárom versenyen utolsó lesz, ami totál 6,000 dollár nyereményt jelent, akkor neki 14,000 dollár jár még az évre.
Ha viszont valaki 50,000 dolláros szerződéssel van a ligában és mindent megnyer (135,000 dollár totál), akkor a liga jön neki még 85,000 dollárral. Ez annyiból érdekes, hogy a WFP mégsem veri magát akkora költségbe a szerződések kapcsán, mint esetleg gondolni lehetett.
Összefoglalás
Elsőre jó és izgalmas volt a produkció, bár lehet, hogy ez lesz a legizgalmasabb a szezonban már csak az újdonság varázsa miatt is. Azt láthatjuk egyébként, hogy a sztorivonalak jól kialakultak. A két 2023-as Games bajnok Horváth Laura és Jeff Adler elvárások alatt teljesített, így bepipulva vágnak neki a szezon következő részének.
A másik nagy vonal, hogy már látunk kb. fél tucat veszélyben lévő profi kártyát nemenként (ahogy írtam, több okból kifolyólag is).
A döntőre decemberben már nem külön kvalifikációval lehet bejutni, hanem a profi kártyások lesznek ott fixen, plusz az addigi liga pontok alapján a TOP 10 nem profi kártyás. Ez egyébként lehet, hogy hibája a rendszernek, majd meglátjuk, mert így könnyen lehet, hogy aki az első turné állomás versenyét látva gondolná úgy, hogy beszáll a szezonba, annak már szinte semmi esélye sincs bejutni a döntőbe. Gondolnék itt például a már említett Fuliano-ra vagy Freyova-ra.
A gyűlölködők és kritikusok legfőbb érve az maradt, hogy ‘Jó, jó, de mindezt nem lehet anyagilag fenntartani!’
Illetve, hogy szerintük van, aki csak a pénzért van a ligában, nem erőlteti meg magát és ez a formátum nem találja úgy meg a világ legfittebb emberét mint a CrossFit Games.
Ezek egyébként lehetnek igaz állítások, csak nem ennyire nyilvánvaló negatív drukkolással kellene állandóan fröcsögni ezeket. Nem tudom miért mi aggódjunk más befektetett pénzéért. Ha becsődöl majd a WFP, de lemegy 2-3 év színvonalas liga év, azt már nem lehet elvenni, a versenyzők és mi is megkapunk ennyi élményt, a sportolók meg még pénzt is. És közben esetleg a konkurálás miatt fejlődik minden más is.