Embedded Files
Írta: Radnai Tamás
2023. december 12.
Hajós Kornél (CrossFit Tesseract, Budapest) a novemberi iF3 Világbajnokságon az eddigi legjobb magyar felnőtt férfi eredményt érte el a 22. helyével.
Szia Kornél! Kezdjük a legkurrensebb történéssel: a novemberi iF3 Funkcionális Fitnesz Világbajnokságon az eddigi legjobb magyar felnőtt férfi eredményt érted el (más kategóriákban már volt több érmünk). Mesélj, milyen volt ez a verseny és a mezőny!
Ez a verseny volt életem legjobb versenye és legnagyobb élménye is egyben. Nem lehet szavakban leírni, hogy mekkora löketet adott a további edzéseimhez. Nagyon tanulságos volt, hogy a nagy nevek hogyan melegítenek vagy éppen hogyan nem. Ki mit csinál, miként, hogyan készül a futam előtt. Tudni azt, hogy ezek a remek sportolók is el tudnak fáradni és nekik is van holtpontjuk.
Úgy gondolom a mezőny nagyon erős volt. A norvégok a sportunkban igen előkelő helyen szerepelnek a ‘világranglistán’ és rendező országként 10 sportolót indíthattak az egyéni kategóriákban. Követtem a norvég nemzeti bajnokságot is, amit a VB előtt rendeztek ősszel. A feladatok nehézsége és minősége vetekedett a VB feladatsorával. Ez is mutatja, hogy mennyire magas szinten űzik a sportot, de több CrossFit Games-t és nagyobb throwdown-t megjárt versenyző is megmutatta tudását.
A ‘gombos’ technikájuk szerintem nagyon jó: olyan technológia ez, ahol a befutónál egy kis oszlopra elhelyezett gomb lenyomásával állítja meg a stoppert minden versenyző. A verseny előtt alig vártam, hogy végre le tudjam nyomni egyes tesztek végén. A szervezés véleményem szerint kimagasló volt. Külön ki szeretném emelni a helyszínt. Nem létezik annál optimálisabb környezet egy háromnapos versenyhez, minthogy a szállás és a küzdőtér három perc sétára van, amit meg lehet tenni beltéren is.
És ha már itt tartunk, te az iF3 Funkcionális Fitnesz Európa-bajnokságán is részt vettél. (Az olvasók számára: a legalábbis eddig limitált mezőnnyel futtatott, 2 órába sűrített verseny tart első nap egy ‘elődöntőt’, majd annak az eredménye alapján, de az eredményeket eltörölve tart egy még kisebb mezőnyű ‘döntőt’ másnap és annak a sorrendje adja az EB végső eredményét.) Mi a véleményed az egész rendszerről és hogyan élted meg?
Alapvetően jó koncepciónak tartom a két órás formátumot. Más. Más felkészülést igényel, más erőbeosztást és taktikát kell alkalmazni, mint normál iF3 versenyeknél. Végtelenségig kimerítő és leírhatatlanul figyelni kell. Azzal viszont nem tudok egyetérteni, hogy két versenyt kell teljesíteni. Önmagában is megterhelő két órán keresztül versenyezni, nemhogy másnap még egy, akár összetettebb menetet teljesíteni.
Mi sem tükrözi ezt jobban mint az a példa, hogy az új világbajnok Colin Bosshard úgy lett 3. az Európa-bajnokságon, hogy az utolsó 2 feladatot nem tudta teljesíteni izomgörcs miatt. Ilyen felkészültség és tudatosság mellett csak akkor hagyná abba a versenyt, ha már teljesen kimerült. Veszélyesnek tartom kétszer egymás után két órán keresztül versenyezni. (És lett volna még ugyanezen versenyzőkkel a harmadik napon még egy páros verseny is, csak ezt eső miatt nem tudták megrendezni. – a szerk.)
Most térjünk vissza akkor a dolgok elejére: ha nem tévedek több sportot magába foglaló múltad van, mik ezek?
Igen, rengeteg sportot kipróbáltam már életem során és majdnem az összesből voltam versenyen is. Igaz, ezek jelentéktelen versenyek voltak, de versenyterhelést jelentettek. Számomra a legmeghatározóbb sport az úszás volt. Ezt bő 12 évig versenyszerűen űztem, de ezt megelőzte futball, kosárlabda, hoki, gyorskorcsolya, vízilabda, triatlon, vívás (párbajtőr fegyvernemben) és előfordult, hogy a legjobb barátom szüleihez bementem szertornázni.
Ez utóbbira inkább szórakozásként tekintettem. Jó buli volt megtanulni hátraszaltózni vagy a felemáskorláton billenést végrehajtani (muscle up kis változtatással). Saját szórakoztatásomra tanultam meg erdőben épített pályán kerékpározni. Az egyetem kereteken belül ismerkedtem meg több olyan sporttal is, amiket nagyon jól tudok hasznosítani jelenlegi sportkarieremben. Ilyen például a torna, atlétika, birkózás, tánc, gimnasztika.
Mikor és hogyan váltottál a CrossFit-re?
Éppen egy hegyikerékpár versenyről jöttem hazafelé amikor láttam Rich Froning-ot úszni az óceánban, majd kijött és kettlebell thrustert csinált. Kérdeztem a barátomat, hogy mi ez az edzés. Azt mondta megmutatja. Így kezdődött minden. 2016 nyarán vettem részt életem első kettlebell edzésén, majd 3 hét elteltével már olimpiai súlyemelő rúddal csináltam felvételt.
Mikor, hány év edzés után érezted úgy, hogy a versenyzésbe is bele kéne vágnod?
Már az elején éreztem, hogy egyszer szeretnék ebben a számomra új sportágban is versenyezni és ez elég hamar be is következett. Az első edzéstől számítva hozzávetőlegesen 3 hónap után vettem részt az első kisebb területi versenyemen, ami a zalaegerszegi XXL háziversenye volt. Az első nagyobb versenyem külföldön volt, az Adriatic Throwdown, ahol a scaled kategóriában indultam.
Mik voltak még a főbb versenyeid, eredményeid, illetve a legnagyobb élményeid eddig a küzdőtéren?
Fő versenyeimnek mindenképpen az idei év (2023) versenyeit említeném. Kezdődött a NEFFISZ által megrendezett országos bajnoksággal tavasszal, ahol számomra meglepő módon harmadik helyet sikerült elérnem.
Ezt követte az iF3 Európa-bajnokság Zalaegerszegen, ahol az 5. hely sikerült egy embert próbáló 2x2 órás formátumban.
Élmény és tapasztalat szempontjából kimagasló helyen szerepel az Austrian Throwdown, ahol párosban indultam Fodor Lucával a nyár végén. Ugyan a versenyt nem tudtuk befejezni sérülés miatt, de meghatározó élmény volt mindkettőnk számára.
Az évet pedig megkoronázta az iF3 világbajnokság Norvégiában novemberben. Életem egyik legnagyobb élménye volt minden tekintetben. Külön öröm számomra, hogy a felkészülésem nem volt teljes és több hátráltató tényező is közrejátszott, de így is számomra maximális teljesítmény nyújtottam és sikerült megszereznem az előkelő 22. helyezést.
Hogy vélekedsz a CrossFit Open-ről és az egyéb online versenyszakaszairól? Indultál már az Open-en és a Quarterfinal-on, de utoljára 2021-ben. Tervezed a részvételt a jövőben a CrossFit hivatalos vonalán?
Alapvetően a CF Open-t jó kezdeményezésnek tartom. Jó hangulatú közösségi eseményt adhat egy-egy teremben. Azonban a korábbi 5 héten át tartó megmérettetéssel nem értettem egyet. Túlságosan hosszú volt és elvette az időt a komoly felkészülésből. Az új 3 hetes rendszer számomra jobban tetszik. A negyeddöntő már egy fokkal izgalmasabb, nehezebb a feladatokat tartalmaz és már tényleg csak a nagyobb edzésrutinnal rendelkező versenyzők képesek túljutni rajta. Tervezek a jövőben indulni az Open-en, de 2024-ben biztosan nem. CrossFit hivatalos versenyen is szeretnék indulni, de ez sok tényezős kérdés egyelőre. Ami biztos, hogy nyár előtt nem indulok versenyen!
Indulsz a ‘nyílt’ CrossFit®/crossfit versenyeken és szövetségi funkcionális fitneszversenyeken is. Hogy látod a különbséget a kettő között és mit gondolsz a jövőjükről?
Igen, mind a kettő versenyrendszerben versenyzem. Személy szerint én jobban kedvelem a crossfit jellegű versenyeket. A felkészülésem alatt csak ilyen típusú metconokat csinálunk, kisebb-nagyobb kivétellel. Azonban, ha a hazai szövetség által rendezett versenyre készülünk, akkor előtérbe kerül az egyes tesztekre való speciális felkészülés. A testalkatomhoz és a jelenlegi formámhoz a szövetségi versenyek ugyan jobban passzolnak, de ha tehetem, akkor crossfit versenyen indulok.
A CrossFit cégnek én még nagy jövőt jósolok, annak ellenére, hogy az utóbbi években leáldozó volt a tendencia. A CrossFit Games-t nem tudom meddig lehet fenntartani, de kisebb throwdown versenyek egészen biztosan hosszú ideig még velünk lesznek. Külföldi termekben a rekreációs sport nagyon népes és remélhetőleg az embereknek az igényük még sokáig megmarad a sport iránt.
Edzőként nekem is ez a célom, hogy a tanítványokkal megszerettessem ezt a mozgásformát olyan szinten, hogy ne is gondoljanak arra, hogy mást vagy esetleg egyáltalán ne sportoljanak semmit.
A hazai szövetségnek újabb lendületre van szüksége, de bízom a sikeres folytatásban.
Mik a céljaid a crossfit versenyzésben, meddig szeretnél eljutni? (A kisbetűs crossfitet én átfogó megnevezésként használom.)
Nagyratörő álmaim nincsenek, de szeretnék még sokáig versenyezni és több nagyobb nemzetközi versenyre kikerülni mint például a Lowlands, French vagy German Throwdown. Céljaim között szerepel az elkövetkező 2-3 évben ismét kijutni az iF3 világbajnokságokra és hasonló vagy akár jobb eredményt elérni.
Mit szeretsz jobban: tudni jó előre, hogy milyen feladatok lehetségesek, illetve konkrétan lesznek egy versenyen, vagy a CrossFit ‘bármi játszik’, előre nem tudom megközelítését?
Úgy gondolom ez kétélű dolog. Mind a kettőnek megvan az előnye és a hátránya is. Ha ki vannak hirdetve jó előre a feladatok, az kedvező lehet a tervezés szempontjából. Többször el lehet próbálni és adott esetben több féle ‘game plan-t’ is el lehet készíteni. Ez kiszámíthatóvá teszi a feladatokat. Ha ki vannak hirdetve a feladatok, de csak 1-2 nappal a verseny előtt, az is egy másik forgatókönyv. A tervezést ugyanúgy el lehet készíteni, azonban kipróbálásra már nincs lehetőség, főleg, ha az idő utazással telik.
Ha nincs leközölve a feladatsor, akkor még egy plusz készséget, az alkalmazkodást, a rögtönzést is teszteli egy verseny, ami szerintem nagyon fontos dolog. Mind a kettő, illetve három opciót élhetőnek tartom. Ha egyet kellene választani, akkor inkább nem szeretnék róla tudni, hogy mik lesznek a feladatok és majd ott eldől, ki hogyan tudja összehozni.
Hányszor, mennyit edzel egy héten?
Nagyon változó, hogy hogyan és mennyit edzek. Alapozás időszakban heti 6 napot edzek, körülbelül 120-150 perc az edzés mindennel együtt (hengerezés, mobilizálás, bemelegítés, fő rész). Ha versenyfelkészülés van éppen terítéken, akkor az heti 9 edzést jelent. Hétfőn, szerdán és pénteken napi kettő, kedd, csütörtök és szombat napi egy hosszabb edzésre van lehetőségem.
Az edzések intenzitása folyamatos hullámoztatásban van, ami lehetővé teszi, hogy egy nehezebb edzés után ‘egyszerűbb, könnyebb’ blokkban, de folytatólagosan haladjon tovább a munka. Szerencsés vagyok, hogy tudom úgy alakítani a munkámat, hogy a saját edzéseimből ne kelljen elvenni és maximálisan oda tudjam magam tenni minden edzésblokkban.
Mik a kedvenc és legkevésbé kedvenc gyakorlataid, illetve erősségeid és a fő fejleszteni valók? Mire lenne szükség, hogy igazán továbbfejlődj?
Versenyek alatt is bebizonyosodott már, hogy a saját testsúlyos gyakorlatok azok, amik igazán az én asztalom. Legerősebb gyakorlatomnak talán a függésből támaszba tolódást (muscle up) tartom mind nyújtón, mind gyűrűn. Ez alól egy kivétel van, a kézállásban tartás. Ezt az utóbbi időben nagyon sokat gyakorlom és nagy fejlődést értem el benne, de még közel sem kielégítő.
Nem tudok mondani olyan gyakorlatot, amit ne szeretnék. Ami a legnehezebben megy, az a talajról elemelés (deadlift). Nem számít, hogy az nagy súly vagy kisebb súly intervallumban, az a legnagyobb gyengeségem, ezen kell a legtöbbet dolgoznom.
Ahhoz, hogy igazán ‘party-ban’ legyek a nemzetközi mezőnyben, az erőmet kell fejleszteni, ehhez idő kell, sokat edzeni és még többet enni. Az utóbbi megy a legnehezebben, ezen mindenképpen változtatnom kell, hogy igazán nagy előrelépést érhessek el.
Van példaképed a sportunkban?
Kimondottan példaképem nincsen. Nagyon tetszik a hozzáállása Andre Houdet-nak, Tim Paulson-nak és Mathew Fraser-nek. Nagy álmom egy közös kép készítése Rich Froning-gal vagy az előbb említett emberekkel.
Mivel foglalkozol az edzésen kívül, mivel keresed a betevőt?
A mindennapi életben edzőként dolgozom a CrossFit Tesseract-ban. Mind csoportos, mind személyi edzőként. Egyre több időt és energiát fordítok rehabilitáció után újra edzeni kezdő emberek felkészítésére. Valamint a legnagyobb projektem egy hosszútávú atléta erőnléti felkészítés a 2024-es párizsi olimpiára.
Page updated
Google Sites
Report abuse