Weöres Sándor

HAZATÉRÉS

 

Anyám szemében kapzsi féltés.

Apám szemében görbe vád --

hogy megjöttem, fölhozta mégis

a legvénebb üveg borát.

 

Kutyánk bőrbeteg és öreg már,

csupa csont... nézni siralom.

Nemsokára, tudom, elássák

a lucernás domboldalon.

 

Vacsorázunk. Pár szó -- és csönd lesz.

És az a csönd úgy kiabál.

Mintha az étel sótlan volna,

mikor pupozva van a tál.

 

Rámnéz anyám, rámnéz apám is:

Nem az van itt már, aki volt?

És fönn az égen, úgy mint régen,

rostokol a nagybajszu Hold.

 

Annyit játszottunk a kutyánkkal

együtt, mind vad imposztorok!

Most, hogyha fejét megsimítom,

végigvonaglik és morog.

 

Miért nem tudunk már örülni,

ha étel és bor oly remek?

Miért vagyunk mi mind a Földön

olyan örök idegenek?

 

Miért nem tudok sírni, bőgni,

hogy megvénül anyám-apám

anélkül, hogy megsimogatnám

az arcukat, mint hajdanán?

Három holt idegent takar majd

a borostyános kriptabolt.

És fönn az égen, úgy mint régen,

rostokol a nagybajszu Hold.

 

HÁLA-ÁLDOZAT

 

 Szememnek `Ady` nyitott új mezőt,

`Babits` tanított ízére a dalnak,

és `Kosztolányi`, hogy meg ne hajoljak

ezt-azt kívánó kordivat előtt.

Kölyök-időm mennykárpitján lobogtak

mint csillagok, vezérlő tűzjelek.

Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek

érzi minden pompáját a daloknak.

De mit tőlük tanultam: őrzöm egyre.

Három kanyargó lángnyelv sisteregne,

ha fejemet izzó vasrácsra vetnék.

Oltáromon vadmacska, páva, bárány:

három költő előtt borul le hálám.

Bár a homokban lábnyomuk lehetnék.

A GALAGONYA

 

     Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

        ruhája.

     Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya

        magába.

     Hogyha a Hold rá

        fátylat ereszt:

     lánnyá válik,

        sírni kezd.

     Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

        ruhája.

 

CSIRIBIRI

 

Csiribiri csiribiri

     zabszalma --

     négy csillag közt

     alszom ma.

Csiribiri csiribiri

     bojtorján --

     lélek lép a

     lajtorján.

Csiribiri csiribiri

     szellő-lány

     szikrát lobbant,

     lángot hány.

Csiribiri csiribiri

     fült katlan --

     szárnyatlan szállj,

     sült kappan!

Csiribiri csiribiri

     lágy paplan --

     ágyad forró,

     lázad van.

Csiribiri csiribiri

     zabszalma --

     még mellettem

     alszol ma.