egy korty a tegnapból

ma is veled ébredtem

mint annyi hajnalon Anyám

a nap tekergő fattyúként

magamra hagyott

sóhajosan dőlnek rám a fák

szakadt árnyékai

között sustorog a szökött szél

temetők hangjai

földre pingált hangulat

ünnepi köntösét

hagyom magamra teríteni

nem kívánt dísze lett az ég

gyűlölt másvilág

mennyiszer álmodtam szépnek

amíg mesélted

milyen ha mennybe szállsz

de most sajduló  minden kortynyi lég

mi tartja még bennem a napot

hogy adnék belőle jó Anyám

egy szusszanásnyi tegnapot

2011.05.01.

Zsefy Zsanett