Apuhtyin, Alekszej Nyikolajevics

Ne haragudj reám, ha gyötrő kínban égve

nyelvem átkot sziszeg, vagy panaszra fakad:

nem több az, mint letűnt múltamnak rezdülése,

vagy lelkem izgatott jajkiáltása csak.

Te hangom hallgatod... s csönded dühömre lebben,

szólsz halkan: „Higgy" - s szívem szeretve hisz neked...

Létemnek ágya van szelíd tekintetedben;

mindent átkozhatok, csak téged nem lehet.

A nyírfa lombja bár reszket az éj fagyában,

panaszolkodhat-é a tűző napra, mely

elűzi a homályt, s őt fénybe vonja lágyan

kék égből szökkenő tüzes kévéivel?

(Fordította: Molnár Imre)