sorsforduló

Ronggyá kopott már az idő köröttem,

hiába keresnék új dimenziót.

A körbejárható világban élek,

lelkem még nem hagyta el a valót.

Vihar tépte álomfoszlány az élet,

néha bekandikál vendégként a jó,

de a rőt fényben reményét veszíti,

és marad minden csak illúzió.

Emberek kábán karolnak egymásba,

míg a fékevesztett sáros áradat

gátlástalanul sodorja mocsokba,

a tegnapba kapaszkodó sorsokat.

Üres tekintetek szegeződnek az égre,

nem elég az ima! Itt már semmi sem segít.

Itt, ahol a lángelmék megvalósult álmát

a veszett idő agyaggal múltnak beterít'.

Mert emlék lesz egyszer ez a hely is,

ahol most romba dőlt otthonod,

hol régészek ezredév múltával

kaparhatják ki utolsó nyomod.

2010.06.22.

Zsefy Zsanett

Ronggyá kopott már az idő köröttem,

hiába keresnék új dimenziót.

A körbejárható világban élek,

lelkem még nem hagyta el a valót.

Vihar tépte álomfoszlány az élet,

néha bekandikál vendégként a jó,

de a rőt fényben reményét veszíti,

és marad minden csak illúzió.

Emberek kábán karolnak egymásba,

míg a fékevesztett sáros áradat

gátlástalanul sodorja mocsokba,

a tegnapba kapaszkodó sorsokat.

Üres tekintetek szegeződnek az égre,

nem elég az ima! Itt már semmi sem segít.

Itt, ahol a lángelmék megvalósult álmát

a veszett idő agyaggal múltnak beterít'.

Mert emlék lesz majd egyszer ez a hely is,

ahol most romba dőlt féltett otthonod,

ahol régészek ezredév múltával

kaparhatják ki az utolsó nyomod.

2010.06.22.

Zsefy Zsanett