abszurd félelem

Nagy, fekete madár az éjjel.

Szárnyat bont vesztő széllel.

Csillag bandukol hajnal felé.

Szőnyeget nem terít senki elé.

Vadcsapáson kullog a félsz.

Szusszanni se mer, annyira kész.

Lombtakarásba bukik a Hold.

Árnyak közé vegyül, mint folt.

2011.03.13.

Zsefy Zsanett