Keats, John:  Ha rádöbbenek, hogy meghalhatok

Ha rádöbbenek, hogy meghalhatok,

mielőtt agyam termését behordtam,

mielőtt, mint dús csűrök a magot,

megőrzöm magam tornyos

könyvhalomban;

ha nézem a csillagos éjszaka

arcán a nagy mese jelképeit

s érzem, hogy őket lerajzolni a

varázskezű sors nemsoká segít;

s ha azt érzem - te tűnő árny, te szép! -

hogy már nem látlak viszont, s hogy soha

nem önti belém tündér erejét

a gondtalan csók - akkor, akkor a

mindenség partján állok, eltűnődve,

s hír s szerelem semmivé omlik össze.