a nemkívánatos Karácsonya

Csak úgy egyszerűen

belerobbant a csendbe.

Fészkelődött fotel mélyén

öledben meleget keresve.

Rácsodálkozott bejgli illatára,

toboz-fosztotta fenyőd

árvaságára. Körbelebegte.

Girlandot könnyeidből húzva

varázspálcát lengetett.

Csillámporosan mozdult,

mint ki lehozta az eget.

Lelkeden kúszva magát kellette,

hogy marasztald. Hozzád bújt,

hadd legyen örökké veled.

De ajtót mutattál neki.

Most kint kullog, és nem érti,

miért kell a magánytól idegenkedni..

2010.12.16.-2011.12.15.

Zsefy Zsanett