Quimby: Most múlik pontosan

Most múlik pontosan,

Engedem had menjen

Szaladjon kifelé belőlem

Gondoltam egyetlen

nem vagy itt jó helyen

nem vagy való nekem

Villámlik mennydörög

ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan

felettem egy madár

tátongó szívében szögesdrót

csőrében szalmaszál

Magamat ringatom,

még ő landol egy almafán

az Isten kertjében

almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben

Az álmok foltos indián lován

Egy táltos szív remeg a konyhakésben

Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen

őt látom mindenhol

Meredten nézek a távolba

otthonom kőpokol

szilánkos mennyország

folyékony torztükör

szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem

Szemhéjain rozsdás szemfedő

A tükrökön túl fenn a fellegekben

Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő