Fogom a kezed
Elvis: Sírva a kápolnában
Mikor az este lámpásokat gyújt,
a pirkadattal az éjjel elcsitul,
mikor a hajnal arcodra simul
mosolyodtól a nap is elpirul:
Én ott leszek veled,
és úgy, mint most
fogom a kezed.
Mikor fáradtan este mellém lerogysz,
de némán még rám mosolyogsz,
mikor nem mondod soha azt nekem,
hogy eltékozoltam az életed:
Én ott leszek veled,
és úgy, mint most
fogom a kezed.
Mikor a boldog órák már
üveggyönggyé zsugorodnak,
majd ezek újra, meg újra halványan kigyúlnak,
mikor a gyermekünk lesz több, mint az egész életünk:
Én ott leszek veled,
és úgy, mint most
fogom a kezed.
Mikor hajunkat már csak a holdfény festi át,
s a zúgó őszi szél sem hoz romantikát,
mikor egy néma perc lesz örökkévaló,
utolsó sóhajod számomra útravaló,
mikor a szép emlékek is csak a szívemet marják,
mikor az illatok, virágok tested betakarják
Én ott leszek veled,
és úgy, mint most
fogom a kezed.
2010.06.15.
Zsefy Zsanett