Apám
(Átiratát lsd ezen a címen: apámmal)
elképzelem,
ahogy csendesen merengve
gyerekként a porban fekszem.
hét ágról nevet rám a Nap.
te karodba kapsz.
nem szidsz koszos ruhámért,
csak a szád ér puhán homlokomhoz.
arcomat simítja erős kezed.
pár forintos napokat titkolsz szemeddel.
nevetésbe rejted aggodalmadat.
- könnytelen holnapot ölelve rám. -
hiszem,
belőled, veled, s nélküled
maradok
te, anyám,s én magam.
ezért öltöm fel arcomra
minden nap
bennem felejtett arcodat.
2010.06.27.-2010.09.16.
Zsefy Zsanett