Apám

(Átiratát lsd ezen a címen: apámmal)

elképzelem,

ahogy csendesen merengve

gyerekként a porban fekszem.

hét ágról nevet rám a Nap.

te karodba kapsz.

nem szidsz koszos ruhámért,

csak a szád ér puhán homlokomhoz.

arcomat simítja erős kezed.

pár forintos napokat titkolsz szemeddel.

nevetésbe rejted aggodalmadat.

- könnytelen holnapot ölelve rám. -

hiszem,

belőled, veled, s nélküled

maradok

te, anyám,s én magam.

ezért öltöm fel arcomra

minden nap

bennem felejtett arcodat.

2010.06.27.-2010.09.16.

Zsefy Zsanett