Hiányod

öcsinek - Lokodi Károlynak - ajánlva - Virtus - dunapArt cafe

Míg görcsbe ránt a fájdalom,

mardos húst, csontot,

sikolt velőbe,

kint őszt követ a kopogó tél,

tornácodra fagyott hóembert

összetörve görget.

Ablakodról leheled a jégvirágokat,

lelkedben olvadna magányod,

köztünk mégis elfogysz,

s míg nekünk integetsz,

bénán állunk,

és

hiányod kiáltjuk.

'Csak ne add alább. Te legalább.'

2010.11.12.

Zsefy Zsanett