sehol sincs titkok

(emlékszel?)

titokban minden milyen jól esett...

én vissza is hoznám azokat a perceket

hogy belefonjam hajamba a festetlen  időt

nem engedném el csak hagynám érni

hogy veled együtt tudjam megélni

ahogy a lassuló folyón a tengert elérjük

s a végtelenbe sodródó csónakban kérünk

esélyt magunknak a háborgó habokban

hol mi lennénk az utolsó haldokló(k) a sorban

az utasok között

nem menekülnénk

csak alámerülnénk a tenger ölébe 

újabb titkokért