honvágy

Hallod, hogy kint a fán, cserfel egy kis madár?

Hazulról híreket hozott, s most fáj neked.

Utat mutat, ha lépsz. Szabadság? Hamis kép.

Anyád imába zárt, mióta vár.

Föltámad, hömpölyög, akár a vízözön.

Tapasztod, kicsordul, szívedben felsajdul.

Eltépnéd, nem szakad, örökre megmarad,

akárhol szól a dal, az a magyar..

Eddig hány est leszállt. Vonatod máshol járt.

Minden nap állomás, kín, megpróbáltatás.

Várod hogy érkezzen, síneken fékezzen.

de ez az állomás valahogy más...

Szunnyad a fáradt éj, árnyakat szül a fény.

Hantokon szél pihen, madárdal míg üzen.

Ahogy a csönd ölel, magyar szó éhe kel,

mert ez az állomás egészen más...