szavak...
fotó: Alíz
Kéz a kézben...
Szavak..
Sötétben tévelygő szavak.
Kimondatlan, megkopott javak,
elfelejtett szál virág,
anyagiakba fulladt
semmit-akarás.
Sóhaj
lassan olvadó jégen.
Redő
hamvadó cigarettavégen.
Szavak.
Szavak.
A két ölelés között hiányzó,
a kimondottól mindig fázó
érzelem.
Veled,
velem,
örökké...
Szavak.
Szavak.
Hogy tudnak fájni!
Őszinte, hazug, néma..
Mint most,
még fogak közül sem nyíló
béna.
Mégis értem, s félek
ezek nem a régi
hajnaltól bizsergő szépek.
Szavak.
Ezek csak szavak.
Kiismert,
rám hagyó,
semmit-takaró.
Lehet most meg sem szólaltál,
mégis arcul csapott
könyörtelenül.
A meghitt pillanatok múmiája
vigyorog vissza belőlük,
s mégis hiányoznak
a szavak.
A szavak.
Azok a keserű-édes szavak!
Mondj végre valamit!
Szeretlek.
Szeretsz?
Szavak.
Csak szavak.
2010.05.09.
Zsefy Zsanett