szavak...

fotó: Alíz

Kéz a kézben...

Szavak..

Sötétben tévelygő szavak.

Kimondatlan, megkopott javak,

elfelejtett szál virág,

anyagiakba fulladt

semmit-akarás.

Sóhaj

lassan olvadó jégen.

Redő

hamvadó cigarettavégen.

Szavak.

Szavak.

A két ölelés között hiányzó,

a kimondottól mindig fázó

érzelem.

Veled,

velem,

örökké...

Szavak.

Szavak.

Hogy tudnak fájni!

Őszinte, hazug, néma..

Mint most,

még fogak közül sem nyíló

béna.

Mégis értem, s félek

ezek nem a régi

hajnaltól bizsergő szépek.

Szavak.

Ezek csak szavak.

Kiismert,

rám hagyó,

semmit-takaró.

Lehet most meg sem szólaltál,

mégis arcul csapott

könyörtelenül.

A meghitt pillanatok múmiája

vigyorog vissza belőlük,

s mégis hiányoznak

a szavak.

A szavak.

Azok a keserű-édes szavak!

Mondj végre valamit!

Szeretlek.

Szeretsz?

Szavak.

Csak szavak.

2010.05.09.

Zsefy Zsanett