metamorfózis

ha sírok

csak gyenge harmat

vele takar rétet a felkelő hajnal

ha zokogok

nyári zápor

magányos partokat nyaldosó kámfor

ha nevetek

parti fecske

fiókáinak ízes falatot keresve

ha szárnyalok

az vándorsólyom

mit eltalált útban egy picinyke ólom

s ha meghalok

az semmi kétség

benned fészkelődő parányi szépség

2010.07.01.-átirat:20111.11.04.

Zsefy Zsanett