csendes biztató (szó)

Párnádba bújt a szó,

- amolyan biztató -.

Odakint fény szitált,

kertedbe csillag szállt.

Hajadba túrt a hold,

sarlóján hintaló.

Fakó a képzelet',

ha nem érzékeled.

Hát voltál-e mondd gyerek,

boldog gyerek..?

A parton hársfasor

szelíden átkarol.

Hozzád indul a szó,

lelkeden elnyúló.

Amíg megérkezem,

magadtól kérdezed:

Voltál-e mondd gyerek,

boldog gyerek..?

Megjöttem, élj velem!

(Csak) hangodban vétkezem.

Sátrat húz ránk az éj,

nem zargat lámpafény.

Feketét ölt a csend,

kezeden elpihen,

de akár a pillangó

szárnyal a biztató:

Lehetsz Te még gyerek,

boldog gyerek!