felfakadó sebek

hangyabábból kikelő kis élet

szorgalmával szaporázva lépek

elvásott az idő már  sok gondot

ezért lep meg ha ad új koloncot

nyomomba vájt üregekből támad

szememre ül titokban a bánat

sunyi módon hátba szúr nem egyszer

mégsem hiszem rossz lett minden ember

néha napján sebem felfakasztja

két kezem a számat betapasztja

tudom mindent az orvos sem gyógyít

a lelkemre én keresek gyógyírt

2010.05.03.

Zsefy Zsanett