szótlanságba temettelek

Szótlanságba temettelek...

Nem én kerestelek.

Te találtál rám.

De csak

felöltő voltam neked.

Egy fogason lógó ruhadarab.

Kopottá hordott,

megfakult.

Zsebében feledve,

üresen is tele,

egy rozsdás keret.

Ennyi maradt neked,

míg nekem a remény,

hogy egy folt

majd eltakarja

a szövethiányt,

s majd a turkálóban

egy kéz örömmel

kapja elő és fest a keretbe

valami mást.

2010.06.30.

Zsefy Zsanett