szótlanságba temettelek
Szótlanságba temettelek...
Nem én kerestelek.
Te találtál rám.
De csak
felöltő voltam neked.
Egy fogason lógó ruhadarab.
Kopottá hordott,
megfakult.
Zsebében feledve,
üresen is tele,
egy rozsdás keret.
Ennyi maradt neked,
míg nekem a remény,
hogy egy folt
majd eltakarja
a szövethiányt,
s majd a turkálóban
egy kéz örömmel
kapja elő és fest a keretbe
valami mást.
2010.06.30.
Zsefy Zsanett