talány

Ülök. Ölemben macskám.

Eljárt az idő. Ö is  öreg már.

De ez nem vigasztal.

Ahogy hullnak a könnyeim,

nem tudom a magány,

vagy a hiánya, ami annyira fáj?

Vagy a tavaszi zöldön átfutó

keskeny reménysáv,

ami egyre vékonyabb

csíkot hagy maga után...?

2010.05.067.

Zsefy Zsanett