talány
Ülök. Ölemben macskám.
Eljárt az idő. Ö is öreg már.
De ez nem vigasztal.
Ahogy hullnak a könnyeim,
nem tudom a magány,
vagy a hiánya, ami annyira fáj?
Vagy a tavaszi zöldön átfutó
keskeny reménysáv,
ami egyre vékonyabb
csíkot hagy maga után...?
2010.05.067.
Zsefy Zsanett