Hajnalparázs

Én nem tudtalak mindig átölelni,

megdermedt a vágyott mozdulat,

két karommal átfogtam a lelked,

de nem hagytad, hogy veled gyógyuljak.

Én nem tudtalak mindig átölelni,

pedig minden hajnal  hozzád vezetett,

és veled búcsúzott a fáradt nappal,

az öröm benned feltöltekezett.

Én nem tudtalak mindig átölelni,

most úgy éget, hogy pernye lett szívem,

beborít míg fuldokolva  súgom:

ugye érezted, hogy közben szenvedek?

2010.06.14.

Zsefy Zsanett