Alexandr Blok

Oly ismerős vagy

Oly ismerős vagy, mintha hajdan

éltél is volna már velem.

Másoknál, otthon, utcazajban

meglátom arcod hirtelen.

Te jössz, ha halk nesz kél mögöttem,

ott vagy te, bárhol is legyek.

Hallom kopogni éji csöndben

közelgő könnyű léptedet.

Nem te suhansz el láthatatlan

mellettem, ha ajtót nyitok,

légből, párából szőtt alakban,

te álmaimból támadott?

El-eltűnődöm néha: nem te

ültél a szérűskert alatt,

egy sír gyöpén, a cinteremben,

kartonkendődben, hallgatag?

Egy pillanat - még ott pihentél,

s tűntél, suhantál már tova.

Dalolva a patakra mentél…

Az estharang szelíd szava

Választ zúgott dalodra messze,

s én sírtam, s vártam csüggeteg,

Hogy hallak-e, hogy szólsz-e, jössz-e,

de elhalt édes éneked.

Kartonkendőd egy percre túlnan

megvillan még a part felett,

s eltűnsz. De érzem, szomorúan,

hogy még találkozom veled.

Fordította: Lator László