Köszöntő az égre írva

Ma köszöntenélek...

Október tizenharmadika..

Másnak babonából félsz ez a nap.

Nekem a szép emlékek emeltek

kalapot ismét, amikor felvirradt.

Most kicsit más minden.

Pedig gondolok mindig rád.

Ez mégis a te napod,

ha hervad is odakinn a virág.

A Nap üzenetet küldött.

Sugaraival bűvöl az árnyékvilág:

ez a kis nyaláb gyermekkorom kacagása,

a másik már egy kamaszlány.

Duzzogó arcvonása pírt marasztal

még most is rám.

A harmadik egy anyai szív,

mit unokákkal öleltél magadhoz,

s hogy' őrizted velük a reményt,

talán látod felnőni őket egykor..

Mert úgy lett, nemhiába kérted,

áldott legyen érte az ég!

Most én remélem, hogy megtalál végre

felhőkre karcolt jelem, a fény.

Ma gyertyafénnyel idézlek téged.

Nézem mosolyod gyűrött fényképeken,

s veled égek tovább a lángban,

egy pillantásban,

mit retinám örökre befogadott.

Ma köszöntenélek.

De csak gyertya éghet.

Az ajtót résnyire mégis nyitva hagyom..

2010.10.13.

Zsefy Zsanett