Bársonyban

 kép származási helye:

florizsike.kepeslap.com

Fekete bársonyát teríti már az éj.

Frézia illatba mártózott

a nesztelen, csupasz szél.

Tóparton léptünk nyomát

emlékké simította a gondolat,

titokká lapult

néhány csillogó

homokszem alatt.

Eggyé olvadt ott régen

szerelem és bánat,

vágyból éledt

s lett foszló szándékká,

mint homokvárad.

A parti nádas még

dúdol marasztalón,

de végleg elmos az idő

minden utánunk maradót.

Az éj fekete bársonyként

simul sebzett testemre,

- puhán érint, ne fájjon -

mindent befedve.

2010.08.29.

Zsefy Zsanett