kitörésre várva
falak közé zárva repkedek
kényszeresen keresem a fényt
ajtó nyikordulásban
a szabadulás
a véletlen remény
talmi csillogás félrevezet
a lámpabura fejemhez ér
duruzsolok
örök néma
lepkének szebb lennék
de ebbe kényszerített a sors
a mindenkit irritáló
Musca domestica gúnya
feszül rám
míg vérbe fagyva
tenyeredben utolér a vég
2010.05.12.
Zsefy Zsanett