tinibáj

A Simonyi úton hajolt rá az este,

egyszerűen, csendben,

szinte szeretgetve.

Tini szíve ismét megvadult,

ahogy a Hold ezüstje hajába túrt.

Pimasz árnyak a fák mögül

lesték a testét emberül.

A szoknya ránca combra simult,

nem férfi kéztől, szemtől pirult.

A Pálma felől régi slágerek

kúsztak végig enyhülő flaszteren.

Öreg hársak járdaszegélyen

bólogattak bölcsen,

szótlan szerényen.

A fodros ég még nem szakadt,

felhőcsipkéje 'mit kell, takart,

de a lányos hév, s a szende báj

így is elbűvölte az éjszakát.

2010.07.24.

Zsefy Zsanett