Csoóri Sándor versei

http://epa.oszk.hu/00300/00381/00094/csoori.htm

http://www.pccd.hu/nemzetismeret/?id=4.29

Alig várom már

Leülök a szobádban. Megnézem

mind a négy falat,

a mennyezetet,

a fehér ablakdeszkát.

Épp egy szivárvány-darabka hever rajta.

Vagy tán a régi hajcsatod?

S találgatom, vajon most merre járhatsz.

Keleten? Délen? A kínai Nagy Fal

behemót romjai közt? Az idők mélyén?

Füledbe Li Taj-po

sárga darazsa zönög,

vagy a mongol puszták zöld szitakötője?

Kinézek ablakodon: kertünkbe

most gurul be egy tonnányi nyár a Nagykevélyről.

Alig várom már, hogy hazaérj!

Ami maradt

Ami maradt, az már az örökélet:

hamvazószerdák, nagycsütörtökök.

Nem várok többé új föltámadásra,

sodródó égre, amely mennydörög.

Ablakaim boldog kertekre nyílnak,

hegyes karókra fut a babvirág,

kígyózik, csusszan, mintha rejtelmes, szép

sétára hívna, vagy a túlvilág

bozótosába. Nem, még nem megyek.

Dacolok még kicsit az elmúlással,

ahogy az életemmel is dacolni szoktam,

néha jajszóval, néha fáklyalánggal.

S ha kell, még nevetni is megtanulok

kedvetekért, mászni cseresznyefára,

vízen járni vagy holdfény-kötelen

billegdélni bele az éjszakákba.

Hátha így végre megszerettek, s nevemért

még hazát is vehettek magatoknak,

szegény szegények, akiket csupán

a hajnalok rigói vigasztalnak.

Élek, könnyülök, lassan fény leszek,

boldog kertekre bízom rá magam:

babvirágra, mályvára, nefelejcsre,

ők tudják jobban, merre visz utam.

ANYÁM FEKETE RÓZSA

Anyámnak fáj a feje,

nem iszik feketét —

Anyámnak fáj a feje,

nem szed be porokat:

szótlanabb sápadtsággal

feji meg tehenét,

szótlanabb sápadtsággal

söpröget, mosogat.

Anyámra durván szólnak

jöttment idegenek?

Anyám az ijedtségtől

dadog és bereked.

Sötét kendőjét vonván,

magányát húzná össze:

ne bántsa többé senki,

félelmét ne tetőzze.

Anyám utakon lépdel

s nem jut el sehova.

Szegénység csillagától

sebes a homloka;

vállára még az orgonavirág

is úgy szakad,

mintha csak teher volna,

jószagú kárhozat.

Nyár van égen és földön,

zene szól, muzsika,

Anyám csönd-sivatagján

el kell pusztulnia.

Gépek, gyártmányok zengnek

csodáktól szélütötten,

de egy se futna hozzá:

„segítek, azért jöttem”.

Anyámnak fáj a feje —

anyámnak fáj a semmi,

Anyám fekete rózsa

nem tud kiszínesedni.

Egy éjjel földre roskad,

megtört lesz majd, kicsi —

Bejön egy madár érte

s csőrében elviszi.