Első pályázatos verseim 1995. - LITTERA NOVA
Rapista bejegyzéséről -HÉTTORONY- NAPLÓK- jutott eszembe és megkerestem a LITTERA NOVA KIADÓ 1996. szeptember10-i keltezéssel megküldött levelét.
A levél - amiből részleteket emeltem ki - aláírója:
dr. Mérő Éva
a bölcsészettudományok doktora
főszerkesztő
***
"Tisztelt Szentesi Csilla!
....
Verspályázatunkra eljuttatott költeményeiről lektorunk a következőket írta:
Kiadónkhoz eljuttatott verseiben a hagyományos költői témák modern szövegtörési technikával párosulnak. A TALÁN TE TUDOD és a KERESED ÉS NEM TALÁLOD című költeményei mély emberi tartalmakat dolgoznak
föl, verselnek meg, míves formavilágukban is, kész költői apparátussal."
....
A továbbiakban arról esik szó, hogy két antológiát jelentettek meg..de
nagyon sok ígéretes tehetség kimaradt, mert a Kiadó
anyagi keretei kimerültek.. A folytatás:
"Időközben ...felvetettem a kollégáimnak, hogy a LITTERA NOVA KIADÓ két antológiájából kimaradt igazán jó szerzők számára még egy antológiát lehetne
szerkeszteni...
...1996. december 15-ig megjelenteti a VALLOMÁSOK című versantológiát, amennyiben a szerzők részt vállalnak a terjesztésben...."
....
"Amennyiben a fenti lehetőség nem érdeklik, de pályázati anyagára igényt tart..."
stb..stb..
dátum és a fent jelzett aláírás
..talán itt kellett volna megfognom az isten lábát..de nem telt rá...
***
Az alábbi két versemet küldtem be több másik mellett az 1995-ös, a LITTERA NOVA KIADÓ által meghirdetett irodalmi pályázatra, melyeket a zsűri úgy értékelt, hogy 1996-ban a VALLOMÁSOK c. versantológiában - anyagi önrész
vállalása mellett - megjelenteti:
KERESED ÉS NEM TALÁLOD
Szövögeted álmaid a csendben,
S dúdolgatsz rég feledt' dalokat,
Miközben felcsörren a hajnal zenéje
Te kitárod ablakodat.
Ásítasz unottan, vagy bosszankodva,
De feledve álmod képeit,
Rohansz a siető nap-halomba,
S nem sejted életed perceit.
Kutyagolsz a csaholó utcán,
Még csak hat óra, s te már tekeregsz,
Elmerülsz munkád tavában,
S későn veszed észre szerettedet.
Bolyongsz hazafelé az úton,
Akácok közt bandukolsz magányosan,
Félve tekintesz a holnapra,
De feledni igyekszel múltadat.
Otthon hűs szobád zugában
Egy ócska vekker döngicsél,
Kikopott már, rászolgált honára,
De újat venni ugyan kiért.
Jazz van a rádióban,
Albérleti szobád dübörög,
S te lehalkítod pianóra,
A szomszéd csendért könyörög.
Buli van az egyik srácnál
Meghívtak, elmenjél? - még nem tudod,
Az óra unottan zakatol,
Őszirózsa van az asztalodon.
Lefekszel, lesed az éjjelt,
Számolsz holt csillagokat,
Míg álomba ringat egy régi óra,
Hisz magányodon csak ő virraszt.
(1968.01.24.)
***
TALÁN TE TUDOD
Gyűlölsz? Megvetsz? Szeretsz Te engem?
Közömbös lettem-e szívednek?
Kedvemre mondd miért tettél,
ha ily könnyen mindent elfeledtél?
Jól esik, ha bánthatsz,
vagy szívedben nagy a bánat?
Utad, ha keresztezem
egy szó kell,
s azt mi kiforratlan
örökre eltemetem
Nem tudom, mit érzek irántad.
Nem tudom, hogy ez az öröm,
vagy éppen ez a bánat.
Ha akarom szívemben halott virág leszel.
Ha akarom tavaszt hozol,
s érted szívemet temetem el.
Lehet, hogy igazi szerelem él bennem,
s csak büszkeségem nem engedte
bevallani neked -s nekem...
Lehet, hogy egyet érzünk mi ketten.
De lehet, hogy még barátok sem vagyunk,
csak titokban félünk, hogy magunk maradunk.
A Világmindenségben két ember élte
mit se jelent.
Két csillag fénye, ha kialszik az égen
itt a Földön lehet észre sem veszed.
Két esőcsepp a tenger vizében elmerül,
s a nagy halak meg se érzik,
ha két buborék a kopoltyúik mögött felszáll,
s a víz színén egyesül.
Itt állok a Világmindenségben.
Porszem vagyok,
s lehet holnap már csak hamu.
Eldobtam, aki meghalna értem.
Eldobtam, mert vele együtt nem érzek.
Itt állok tanácstalanul,
s belsőmben érzem a vádakat.
Egy ember életét tönkretettem,
s szerelmét könnyen elfeledtem.
Ki mondja meg, hogy most mit érzek?
Szerelmem temetem , s mást szeretni vélek.
Ki mondja meg, hová vezet az út?
Tüzet e szikra kinek szívében gyújt?
(1969. február 22.)
***
A verseket 1995. március 30-i keltezéssel küldtem el a
pályázatra.
Ma már másképpen látom, írnám..de azért sajnálom,
hogy kihagytam.
**
TALÁN TE TUDOD
-átírat a Virtusba:
gyűlölsz? megvetsz? szeretsz Te engem?
közömbös lettem-e szívednek?
kedvemre mondd miért tettél,
ha ily könnyen mindent elfeledtél?
jól esik, ha bánthatsz,
vagy szívedben nagy a bánat?
utad, ha keresztezem
egy szó kell,
s azt mi kiforratlan
örökre eltemetem
nem tudom, mit érzek irántad,
nem tudom, hogy ez az öröm,
vagy éppen ez a bánat
ha akarom szívemben halott virág leszel,
ha akarom tavaszt hozol,
s érted szívemet temetem el
a világmindenségben két ember élte
mit se jelent,
két csillag fénye, ha kialszik az égen
itt a Földön lehet észre sem veszed,
két esőcsepp a tenger vizében elmerül,
s a halak meg se érzik,
ha két buborék a kopoltyúik mögött felszáll,
s a víz színén egyesül
itt állok, én a kis porszem,
de lehet holnap már csak hamu,
eldobtam, aki meghalna értem,
itt állok tanácstalanul
ki mondja meg, hogy most mit érzek?
- szerelmem temetem -
s hova vezet az út?
tüzet e szikra kinek szívében gyújt?
***
Átírat:
gyűlölsz?
megvetsz?
szeretsz Te engem?
közömbös lettem szívednek?
kedvemre mondd miért tettél,
ha ily könnyen mindent feledtél?
jól esik, ha bánthatsz,
vagy szívedben nagy a bánat?
utad, ha keresztezem
egy szó kell,
s azt mi kiforratlan
örökre eltemetem
nem tudom, mit érzek irántad,
nem tudom, hogy ez öröm,
vagy éppen ez a bánat
ha akarom szívemben halott virág leszel,
ha akarom tavaszt hozol,
s érted szívemet temetem el
a világmindenségben két ember élte
mit se jelent,
két csillag fénye, ha kialszik az égen
itt a Földön lehet észre sem veszed,
két esőcsepp a tenger vizében elmerül,
s a halak meg se érzik,
ha két buborék a kopoltyúik mögött felszáll,
s a víz színén egyesül
itt állok, én a kis porszem,
de lehet holnap már csak hamu,
eldobtam, aki meghalna értem,
itt állok tanácstalanul
ki mondja meg, most mit érzek?
tüzet a szikra kinek szívében gyújt?
- szerelmem temetem -
hova vezet az út?