Hangulatcserepek

tegnap óta valahogy a fák is nagyobbak lettek

megelevenedett a komor képek sora

rám nehezült az éjjel, a napok halotti tora

tükörben nézem, vajon ki vagyok

megvakult foncsoron elkenődött kontraszt

alig kivehető folt, vagy falon árnyék 

ami nyomaszt 

mázsásan terpeszkedik a hólepte tájra

ahogy ereszkedik 

a csend 

a semmit magába zárva 

most a hangtalan sem zavar

valahol az avarban fagyott bogár

talán szép halál

s a táj, hahó

de jó látni, hogy hull a hó

- tenyeremben olvadnak a pelyhek -

közben meztelen talppal állok

s halok, ha már nincs mire várni 

vagy talán törött cserepek között

magamat megtalálni lenne jó

de mindent betemet a hó

2010.12.11.

Zsefy Zsanett

fotó: Bakk Péter-D-Korea