szemlesütve...

az Auguszta fái alatt

szél borzol hajamba

s mint penge vág élesen utat

fenyők ágai között

és szalad tova

az elmúlt majd hatvan évvel

miközben rá-rátérdel a parkra

hogy megszámlálja

tovatűnő remények

zsenge fűszálait

emitt verebek hangjának nyit teret

amott a napfénnyel melegedő

karcos emlékezet kezét

emeli magasba

s vele pongyolát terít

anyám vállára a múlt-magány

én meg szemlesütve várom

hogy az enyészeté legyek

ezen a kis padon veled

mint a rügyekbe-halt nyár

egy el sem kezdődött éjszakán

2011.05.11.-2012.04.19.

Zsefy Zsanett