Esőerdő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ugrás: navigáció, keresés

Esőerdőknek az erősen csapadékos (1500–10 000 mm/év) éghajlaton növő erdőtársulásokat nevezzük. Három fő típusuk a

• • trópusi esőerdő,

  • szubtrópusi esőerdő,

  • mérsékelt övi esőerdő.

http://www.fiumei-szolnok.sulinet.hu/allatkert/eletkoz/esoerdo.html

Az esőerdők

Címlap     Földrajzi elhelyezkedés     Éghajlat     Növénytakaró     Itt élő

állatok

Földrajzi elhelyezkedés

A forró trópusi éghajlati övben, az Egyenlítőtől északra és délre nagyjából a

10. szélességi fokok között találhatók.

Itt fejlődik és nő Földünk legdúsabb, csaknem áthatolhatatlan

növénytakarója: a trópusi esőerdő. Őserdőnek is mondják, azért mert nem

az ember telepítette.

Földünkön a legnagyobb összefüggő trópusi esőerdő Dél Amerikában az

Amazonasz medencéjében alakult ki területe megközelíti az 5 millió km2-t.

Afrikában, a Kongó medence középső és északi részén elterülő

esőerdő-terület 1,5 millió km2.

A harmadik esőerdő terület a Földön Délkelet-Ázsia. Szigetvilágát csaknem

összefüggően borítja az erdő.

Az esőerdő területe az utóbbi évezredekben csökkent. A peremvidékeken a

pásztorok gyújtják fel az erdőt, hogy minél több legelőt teremtsenek nyájaik

számára. Az erdőben lakók is égetéssel szereznek maguknak letelepedésre,

földművelésre alkalmas helyet. A termőtalaj hamar kimerül. Az itt lakók

pedig nem újítják fel trágyázással a talaj termőképességét, hanem új

esőerdőt gyújtanak fel, ahol az elhamvadt óriás fatörzsek hamuja néhány

évre ismét biztosítja a jó termést.

Vissza az elejére...

Éghajlat

A trópusi éghajlati övben az Egyenlítő környékén állandóan forrón tűz a nap.

Az itt kialakult egyenlítői éghajlaton nincsenek évszakok, a csapadék évi

átlaga több mint 1500 mm. A csaknem mindennapos esők miatt nagyon

párás itt a levegő.

A trópusi esőerdőkben kedvezőek a tápanyagképződés feltételei, mert meleg

van, és a fák állandóan hullatják a leveleiket. A talajba szivárgó sok csapadék

miatt azonban a vízben oldható tápanyagból csak kevés marad meg. Ezt is

azonnal felhasználják a gyorsan növő fák. Így az esőerdők talaja nagyon

szegény tápanyagokban.

http://www.fiumei-szolnok.sulinet.hu/allatkert/eletkoz/esoerdo.html

Vissza az elejére...

Növénytakaró

A fák állandóan lombosak, vagyis örökzöldek. Levélváltás itt is van, de nincs

évszakhoz, időszakhoz kötve mint nálunk. A fák lombja több éven át

folyamatosan cserélődik ki.

az esőerdőkben az óriásfák 50-60 méter magasra is megnőnek. A fák

lombkoronája többszörösen sűrűn összezáródik, az erdő aljára így nagyon

kevés fény jut. Ennek következtében itt olyan növények vannak, melyek az

állandó félhomályban is képesek élni. Mások a fák törzsére, ágaira

támaszkodva kapaszkodnak fel a magasba, a fény felé, és ott lombosodnak

ki. Ezeket a növényeket liánoknak nevezzük. Amíg a liánok a talajban

gyökereznek, a fán lakó növények a fák törzsén, ágain és a lombkoronában

telepszenek meg. Az életük fenntartásához szükséges vizet közvetlenül a

csapadékból és a levegő páratartalmából szerzik meg.

A trópusi fák közül gazdasági szempontból nagy jelentőségűek az ébenfák és

a mahagónifák. Faanyagukat sokoldalúan hasznosítják. Az ébenfák fekete

fájából bútorokat készítenek. A mahagónifák vörösbarna színük, nagy

szilárdságuk és tartósságuk miatt értékesek.

Vissza az elejére...

Itt élő állatok

Dél-Amerikai esőerdőkben: jaguár, bőgőmajom, óriáskígyó, kolibri, papagáj,

madárpók.

Afrikai esőerdőkben: álomkór ostoros, cecelégy, gorilla.

Ázsiai esőerdőkben: orangután, nagy repülőmókus, paradicsommadarak.

http://www.fiumei-szolnok.sulinet.hu/biohtm/esoerdo/esoerdo.htm

AZ ESÕERDÕK

A trópusi éghajlati övben az Egyenlítõ környékén forrón tûz a nap, Az itt kialakult egyenlítõi éghajlaton a csapadék évi átlaga több mint 1500 mm. A csaknem mindennapos esõk miatt nagyon párás itt a levegõ. Mivel az Egyenlítõ mentén más az éghajlat, mint nálunk. így az itt kialakult erdõk is mások, mint a mi erdeink. Az egyenlítõi éghajlat kedvezõ feltételeket teremt a gazdag növényzet kialakulásához. Itt fejlõdik és nõ Földünk legdúsabb, csaknem áthatolhatatlan növénytakarója: a trópusi esõerdõ. Õserdõnek is mondják, azért mert nem az ember telepítette. Földünkön a legnagyobb összefüggõ trópusi esõerdõ Dél Amerikában alakult ki, de hatalmas kiterjedésûek az afrikai és dél-ázsiai esõerdõk is.

Míg a tölgyest, a bükköst csak kevés fafaj alkotja, a trópusi esõrdõben igen sokféle fa él.

Az egyenlítõi éghajlaton nincsenek évszakok. A fák állandóan lombosak, vagyis örökzöldek. Levélváltás itt is van, de nincs évszakhoz, idõszakhoz kötve mint nálunk. A fák lombja több éven át folyamatosan cserélõdik ki. A trópusi esõerdõkben kedvezõek a tápanyagképzõdés feltételei, mert meleg van, és a fák állandóan hullatják a leveleiket. A talajba szivárgó sok csapadék miatt azonban a vízben oldható tápanyagból csak kevés marad a talajban. Ezt is azonnal felhasználják a gyorsan növõ fák. Így az esõerdõk talaja nagyon szegény tápanyagokban.

Az esõerdõk fõleg a fák magasságában és az erdõ szintjeinek a nagy számában különböznek a mi erdeinktõl. Nálunk a fák magassága általában nem haladja meg a 30 métert, az esõerdõkben az óriásfák 50-60 méter magasra is megnõnek. A fák lombkoronája többszörösen sûrûn összezáródik, az erdõ aljára így nagyon kevés fény jut. Ennek következtében itt olyan növények vannak, melyek az állandó félhomályban is képesek élni. Mások a fák törzsére, ágaira támaszkodva kapaszkodnak fel a magasba, a fény felé, és ott lombosodnak ki. Ezeket a növényeket liánoknak nevezzük. Amíg a liánok a talajban gyökereznek, a fán lakó növények a fák törzsén, ágain és a lombkoronában telepszenek meg. Az életük fenntartásához szükséges vizet közvetlenül a csapadékból és a levegõ páratartalmából szerzik meg.

braziliai őserdő

amazónasi őserdők

DÉL-AMERIKAI ESÕERDÕK

A legnagyobb és leggazdagabb esõerdõ- terület Dél-Amerikában, az Amazonasz medencéjében van. A "zöld pokol"-nak nevezett, szinte járhatatlan esõerdõ területe megközelíti az 5 millió km2-t. A trópusi esõerdõk állatvilága is jelentõsen különbözik a többi erdõétõl. Az esõerdõk félhomályában rengeteg apró és nagy bogár, parányi és tenyérnyi tarka lepke, veszedelmes légy, halálos mérgû darázs, pók meg kígyó, madár és emlõs állat él. Nappal az állatok többsége zsákmányra les, csendben lapul, félti, védi életét. Zajt csak akkor csapnak. ha menekülnek, vagy ha támadnak. Az éjszaka folyamán a hangok megszaporodnak.

A brazilok szerint az esõerdõ ott kezdõdik, ahol a jaguár üvölt. Valóban, Dél-Amerika esõerdõinek legnagyobb, legveszedelmesebb lakója a jaguár. Nagymacska. Kedvenc tartózkodási helye a nagy folyók erdõborította partja és a nádas. Rövid lábaival ügyesen mászik a fákra, de inkább a földön szerzi meg táplálékát. Szürkületkor kezd vadászni. Gerinces állatokkal táplálkozik, Fõleg emlõsöket, madarakat zsákmányol, de nem veti meg a hüllõket sem. Nagyon jól és kitartóan úszik. Mancsával a nagyobb halakat is kihalássza. Az anya egy-három kölyköt szül, elõre kiválasztott, jól elrejtett és biztonságos zugban. A többi macskaféléhez hasonlóan nagy gonddal neveli kicsinyeit. Két hónapos korukban vadászatara is elvezeti õket.

A bõgõmajmok karéneke a nap minden órájában hallható. Nevüket onnan kapták, hogy hangjukat különleges hanghólyagjuk felerõsíti, s szinte elviselhetetlen lármát csapnak, fõként ha valami szokatlant vesznek észre. Színük változatos. Feketék, rézvörösek, szalmasárgák. Végtagjaik feltûnõen hosszúak. Ujjaik végén köröm van. A fákról ritkán jönnek le. Hosszú farkukkal kapaszkodva himbálóznak. Több méteres ugrásokkal lendülnek át egyik ágról a másikra. Levelekkel, pókokkal, madárfiókákkal és tojással táplálkoznak.

A forró övi erdõkben, fõleg a vizek közelében nagy termetû hüllõk is élnek. Ilyenek az óriáskígyók. Közülük a dél-amerikai anakonda a leghatalmasabb. 10 m-re is megnõ. Az óriáskígyók egyik faja sem mérges, de hatalmas erejük veszedelmet jelenthet. Nappal igen keveset mozognak, rendszerint a fákra csavaro gra, mert a tojások már a testükben kikelek. Ivadékaik meglehetõsen nagyok, és életük elsõ éveiben igen gyorsan nõnek. Pikkelyes bõrüket növekedés közben levedlik.

Dél Amerika esõerdõiben élnek a legapróbb termetû madarak, a kolibrik. Közülük a legkisebbek cserebogár nagyságúak, a legnagyobbak akkorák, mint a fecskék. Különösen a hímek tollazata színes, csillogó. Csõrük olyan. mint egy csõ, amelybõl nyelvüket messze kiölthetik. Rovarokkal táplálkoznak, vagy a virágok nektárját szívogatják. Gyakran felkeresik a virágokat, s ilyenkor elõsegítik a megporzást is. Mivel folytonosan repülnek, surrannak, lebegnek, sok táplálékra van szükségük.

A papagájok is fõleg a trópusi erdõk lakói, de másutt is megtalálhatók. Számos fajuk van. A legkisebbek veréb nagyságúak. Az arapapagájok 70-80 cm hosszúak. Tarka tollú, társasan élõ, hangosan rikoltozó madarak. Lábukkal jól kapaszkodnak. Kapaszkodáshoz erõs csõrüket is használják. A legtöbb papagáj a fákon otthonos, de nem ugrálnak ágról ágra, mint más, fán élõ madár, hanem repülve, futva, tornázva és kúszva mozognak. Magvakkal, gyümölcsökkel, rovarokkal táplálkoznak. Sok fajuk faodúba fészkel, a fiókák fészeklakók.

A kolibrik veszedelmes ellensége a szõrös testû közönséges madárpók. Teste hosszú, ízelt lábaival együtt 18 cm átmérõjû. Általában szürkés- vagy barnásfekete. A madárpókok a nappalt kövek alatt, fa odvakba rejtõzve töltik. Éjszaka vadásznak. Rendkívül ügyesen, gyorsan futnak és másznak. Zsákmányukat csáprágókkal kapják el. Fõleg rovarokkal táplálkoznak, de kisebb gerinceseket, békákat, gyíkokat, kígyókat, apróbb madarakat is fogyasztanak.

A táplálkozásnak az esõerdõk élõlényei között is bonyolult láncolata alakult ki, melynek alapját itt is a zöld növények jelentik. Belõlük élnek a növényevõ állatok. melyeket az állatevõk fogyasztanak. Ilyen módon az állatevõk a növényevõ állatokból, a növényevõk pedig a növényekbõl építik fel saját testük anyagát.

AFRIKAI ESÕERDÕK

Afrikában, a Kongó medence középsõ és északi részén elterülõ esõerdõ-terület ..csak" 1,5 millió km2. Az esõerdõ területe az utóbbi évezredekben csökkent. A peremvidékeken a pásztorok gyújtják fel az erdõt, hogy minél több legelõt teremtsenek nyájaik számára. Az erdõben lakók is égetéssel szereznek maguknak letelepedésre, földmûvelésre alkalmas helyet. A termõtalaj hamar kimerül. Az itt lakók pedig nem újítják fel trágyázással a talaj termõképességét, hanem új esõerdõt gyújtanak fel, ahol az elhamvadt óriás fatörzsek hamuja néhány évre ismét biztosítja a jó termést.

A trópusi fák közül gazdasági szempontból nagy jelentõségûek az ébenfák és a mahagónifák. Faanyagukat sokoldalúan hasznosítják. Az ébenfák fekete fájából bútorokat készítenek. A mahagónifák vörösbarna színük, nagy szilárdságuk és tartósságuk miatt értékesek.

Az afrikai esõerdõk állataiban él az álomkór ostoros. Nagyon veszélyes, csak mikroszkóppal lát ható egysejtû élõlény. Ezt az egysejtût a vérszívó cecelégy viszi át az állatokból az ember vérébe. E szörnyû betegség valaha egész néger törzseket irtott ki, megyényi területeket tett lakatlanná.

Afrika trópusi erdeiben él a gorilla. Hatalmas testû, roppant nagy erejû emberszabású majom. Szõrzete sötétszürke. Sokat jár a földön, de éjszakára a nõstények a fák alacsonyabb ágaira fészket készítenek. A hímek a földön alszanak. Növényevõk. Csoportosan élnek.

ÁZSIAI ESÕERDÕK

A harmadik esõerdõ terület a Földön Délkelet-Ázsia. Szigetvilágát csaknem összefüggõen borítja az erdõ. Itt él az orangután. Emberszabású majom. Karja sokkal hosszabb a lábánál, és sohasem jár felegyenesedve. A fákon levelekkel bélelt fészket készít. Csak a legritkább esetben jön le a fáról. Kevéssé tanulékony.

Szintén a lombkoronaszintben lakik a nagy repülõmókus. Törzse mellett a mellsõ és a hátsó végtagok között széles bõrredõ fejlõdött ki. Ennek segítségével a fákról siklórepüléssel éri el a talajt. Egy ilyen "repülés" a 30 métert is elérheti.

A reggeli és az esti órákban sokszor hangos az erdõ a színpompás paradicsummadarak kiáltásaitól. Hiába hallható a hangjuk, mivel folyton ugrálnak, alig lehet meglátni õket. A díszes tollú, öreg hímeket tollaikért vadásszák.

Atlanti-parti Esőerdő Rezervátum [szerkesztés]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ugrás: navigáció, keresés

Brazília világörökségi helyszínei

• • Világörökség-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Atlanti-parti_Es%C5%91erd%C5%91_Rezerv%C3%A1tum”

Kategóriák: Természeti világörökségi helyszínek | Brazília világörökségi helyszínei