csupaszon - egy megsárgult aktfotóm

magasságom 165

isten csak ennyit adott

bár nem léphetek kifutóra

van nálam rosszabb fazon

lábujjaim száma se sok

kettő híján tucat

nem görbék ám mind mások

kicsik arányosak

 lábam szára karcsú mint nyír

combom sima platán

 két domb között erős a gát

hogy óvja barlangtanyám

ha szemed feljebb siklana

látna egy sík mezőt

hol hasfalamat csiklandhatja

bársonyos őserőd

 a has felett két bíbor bibe

csábítná tekinteted

hullámokon jelezne ringva

 kikötőd itt leled

a lüktető két part között

felfutva tekinteted

egy ívelt lankán csókolhatnád

magasba szerelmedet

a nyak fölött kagylókba zárva

őrizem a zenét

kalapács zaját világ dalát

ajkad üzenetét

az illat vonzná orrcimpádat

ha hagynám hogy tovább is menj

a szőkeségem nem tudom már

igazán milyen lehet

félkörbe zárja szépen ívelt

lusta szemöldököm

a búzakékbe "sötétedő"

 íriszem  szemredőm

csinosnak orrom nem mondható

valaha volt pisze

miatta gyakran megesett

hogy azon vesztünk össze

a szám mi dús és érzéki

 úgy ontja a szavakat

jobb ha meg sem kérdezed

ma hogy érzed magadat

a karom s kezem mi kimaradt

mint füzek ágai

ölelnek ha az est leszáll

s nappal sem szárnyaim

az elmém hiába kutatod

az amit rejtek én

meglepetés is kell legyen

testem egy rejtekén

fotó: Hajdrák Tímea - Fotóház

2011.04.23.-2011.11.06-

Zsefy Zsanett