Anakreón
Anakreóni Dal - A tücsökhöz
Kis tücsök, de boldog is vagy,
hogy a lomb között a fákon,
cseppnyi harmatot ha ittál,
mint király dalolsz kevélyen.
Hisz tiéd mind a határban,
mit szemed lát réten-erdõn,
amit hoznak csak a Hórák.
Földmivesnép nyájas társa,
egy se fog meg durva kézzel,
megbecsülnek a halandók,
nyarak édes hírhozója.
Szeretnek téged a Múzsák,
maga Phoibos is szerethet:
zengõ szót adott a szádra.
Az öregség sem kinoz meg,
Föld szülötte, dal barátja,
vértelen, bölcs, illetetlen !
istenekhez vagy hasonló.
(Fordít. Trecsényi-Waldapfel Imre)
Anakreons Lied - An die Zikade
Kleine Zikade, wie glücklich bist du doch,
wie du da im Laubwerk der Bäume,
von Tautropfen gelabt,
hochmütig singst wie ein König.
Denn alles ringsum, es ist dein,
was dein Auge erschaut in Wäldern und Flur,
was immer die Horen auch bringen.
Du, des Landmanns heitrer Gefährte,
nicht einer greift dich mit gröblicher Hand,
wirst geachtet, geehrt von den Sterblichen,
du, der Sommer süßer Verkünder.
Bist von den Musen geliebt,
und selbst Phoibos mußte dich lieben:
gab er doch klingenden Ton deinem Munde.
Und auch das Alter, es quält dich nicht,
Erdgeborener, du, Freund des Gesangs,
blutlos, weise und unberührt,
bist du den Göttern gleich.
(Übertr. v. A. W. Tüting)
Származási hely: