Sokadik ősz

Balla D. Károly

Sokadik ősz

szobádban fény de árnyék nem vetül

kontúrtalan a rezge pillanat

s a füst csomóba gyűlik legfelül

a frissen festett mennyezet alatt

egy könyv a régi helyét megleli

de polcra nem talál a kerge múlt

csillár körül keringhet reggelig

röptére pók les mozdulatlanul

bent húr szakad s a bűnre kész morál

magát feszíti túl az ablakon

hol nincsen hit s a ráérős halál

ólálkodik mint tiltott alkalom

ily képeket rak össze bűvös őszöd

de nem hiszed már úgy mint legelőször

Megjelent: Forrás, 2011/január