New York-i eső

Balla D. Károly

III. fraktál

ez már az a táj igen azok a lázas szorongások ahogy

esőköpenyén elvéreznek a nagyváros fényei ahogy minden

egyszerre ismerős és mégis képzelhetetlenül ismeretlen igen

nem járt még sohasem erre csak épp ezeken az utcákon nőtt fel

ebben a brooklyni esőben ahol a Lövölde tér ázott verebei

rázzák magukról

a körkörös színes ívekben gyönyörűn freccsenő déja vu-t

szevasz Woody ugye te vársz ott a túlsó sarkon miért

nem öleled meg a messziről jöttet mi ez a kemény

karimájú távolságtartás na ne hülyéskedj hát persze

hogy csak meg akartál tréfálni ezzel a hősies kalappal én is

csak heccnek szántam a csillogó esőkabátot hajítsd a francba

a kemény karimát vagy tedd fel erre a kávéházi fogasra

én is alá akasztom ezt a heroikusat

mintha nélkülünk így hasonlítana is valakire

de mi kicsit maradjunk még itt a járdaszélen hadd ázzon

kopaszodó fejünk szemüvegeden hízzanak óriás amőbává a

távolról csillogó közelről mocskos esküdöző neonfények

most ahogy megölellek végre látszik egyforma

magasak vagyunk egyforma alacsonyak javítasz ki nevetve

két kicsi boldog clown

Jahvé síró ege alatt