Szomjas

Balla D. Károly

Szomjas

Lehetne álmod indulatlan,

lehetnél mester, szent guru,

de éjre tárul fel a katlan:

dohog a düh, mint hörghurut.

És tárul mind a medrek mélye,

és epe ömlik, ég fekély:

sürgesd a bosszút, még elérje

az elmenőt, s ha esdve kér,

ne osszál már kegyelmet,

ne szánjad, hogyha hosszan sír,

hisz bűnöd alól úgyis felment

a szögre fekvő bölcs fakír.

Amúgy sincs ír az üszkös sebre!

Míg élsz, már nem lehet tiéd

az elvetéltek bús szerelme,

amely a dicsfény ellen véd.

Te hős leszel. Csak annyi híja,

amíg a hírnév még kitár

pár zárt kaput, s a kéj lapítja

agyon az eldobott szitárt.

Lehetne álmod indulatlan,

hallgatnál reggel zen zenét,

de táltosoknak ina pattan,

felindul kanca és herélt,

s te szobrot állsz a hős szekéren,

megnyersz csatát és háborút -

nem lesz tied a bölcs szemérem:

nem leszel mester, szent guru.

Te hős vagy már, a szomjak hőse,

nem érzed már, mit rejt a lét,

s a gyenge fű elég erős-e,

- s nem hallasz több szitárzenét.

(1997)