Nincsen már oldás
Balla D. Károly
Nincsen már oldás
halmazok zára mögött csak hallgatag
némán csak néma nem jósol Püthia
transzba sem réved nem is lát látomást
pedig lenne mit lenne mit látnia
csontokat vet ki sírva az anyaföld
emitt egy fénylő hófehér koponya
melléje fekszik magába öleli
buzgón egy árva elvert gyerekbika
kezek az égre nyúlnak fel fohászra
de elcsapja már karvalyoknak röpte
toll is ha szállna utat még mutatna
spirálist rajzol rajzol csak pörögve
mosolyon halál kuporog fogatlan
öléből pereg fekete gabona
pirkadat súlya látnokot idéz fel
értetlen varázs elrontott mágia
fehér szüzek meg fekete bárányok
ők lésznek holnap ünnepi áldozat
szélörvény rándul állatöv felszűköl
homok mar vérig ránctalan arcokat
nincsen már oldás nem lehet kegyelem
fordulj a mélybe akárha magadba
eljön a hajnal véle jön halálod
pénzt kap a látnok lelket vált aranyra
(1990)