Játszott értelem

Balla D. Károly

Játszott értelem

Arányait ha mindig meghagyod,

fel nem borul a játszott értelem,

de nyomban gyönge térdeire rogy,

ha többre tör és vágya féktelen,

ha távlatai túlontúl nagyok,

és visszahajlik már a széleken.

Nem épül így a fokra minden fok

és nem hasíthat metsző éle sem,

a völgy fölött a csúcsa nem ragyog:

a mélybe tér meg olcsón, csendesen,

és elfelejti, volt-e ősi ok

gőgösnek lenni torz magaslesen.

Arányait ha rendre meghagyod,

jámbor lehet, akár a végtelen;

ám ön-türelmed folyton s egyre fogy

– és ostobává tesz a félelem.

Megjelent: Eső, 2011/3.