[Haikuk a Spanyolnáthában]

Balla D. Károly

Másra hajlottál.

Amit tudni véltél, az

még most is ott áll.

Szólítod magad.

Senki sem válaszol, csak

a fülzsír ragad.

Oly magányos vagy,

hogy leveleid tóba

dobja a postás.

Fűről a harmat –

remegd le magadról a

csilló hatalmat.

Viharkabátod

zsebéből a szélcsend még

villámokat lop.

Jó harangöntő

már az ércben meghallja

a félreverést.

Mert nem ment tovább,

dölyffel hitte, a tenger

csak bokáig ér.

Almavirágot

– nem lett szebb a féreg –

hiába rágott.

A pillanaton

csendben átvéreznek a

holt évezredek.

Repülnék! – mondod.

Földön állók tisztelnek,

mint jó bolondot.

Hasztalan várod:

a nagy bizonyság nem jön

– csak kis aggályok.