Fehér keretben

Balla D. Károly

Fehér keretben

A táj. A hallgatás, ahogy megyünk.

Szavak mögöttünk láthatatlan láncon.

Kimondtuk? Nem? Talán csak bentről szól

az értelmét veszítő égi szózat.

Megállunk. Hallgatunk. Ki tudja már,

felelni most milyen kérdésre kéne,

és volt-e itt kérdés egyáltalán?

Mint ittfelejtett néma eszkimók a lék

felett, úgy állunk - míg a jégbe fagy

ideg, szigony; s a háló peng. - A táj,

s a zajtalan idő, ahogy befon

a téli fénybe. Hó és jég. Fagyos

magányok égetése. Léghiány.

És hallgatás fehér keretben - táj.

(1989)