Kék zuhogás

Balla D. Károly

Kék zuhogás

A lassú évek múltán féktelen

iramban hull alá a kék jelen

és hull és hull és beborít

dőlt kalászból hull a hit

mely mégis éltet ad és születést

és kódolt éltet felbarázdált

föld-agyakba belevés

hát hullj, idő, mozgás-szabottan

érezlek ősszel, gesztenye ha koppan

vagy ha bőszen serken kinn a kikerics

és áthatsz minden éjjel, ha semmi sincs

mi vágyat olt e dús tavaszban

hát hullj, idő, zuhanj reám

boríts el kékkel éj-ruhám

adj rám talárt és bölcs palástot

és én, ki eddig vásott

kölked voltam, láthatom

nemes teherrel vállamon

hogy mit jelent a kék jelen

ha rámhull súlyos éjjelen

mert éltem ez, és buzgón, zuhogón

hullik át az ezredfordulón.

(1986)