Álló vonaton

Balla D. Károly

Álló vonaton

Hogy itt születtél, véletlen lehet

– vagy könnyű kézzel mérte rád a sorsot

egy erre rendelt őserő, koporsód

is látva már a hűs vizek felett?

Előtted futnak, ütköznek a gyorsok,

nyomukban ott a bárgyú képzelet

– és mint aki a révbe érkezett,

tovább nem pörget tiltó ujjon orsót,

fonál-halált a tűnt idő veled.

Túladsz a mán, a múltat elvered,

jövődre nem kapsz jó kamattal kölcsönt.

Felejtett álmok jönnek bősz sereggel

s kényszeredetten bár, a gyönge reggel

letesz már arról: napvilágra költsön.