Nyugtalan éj-csend

Balla D. Károly

Nyugtalan éj-csend

Hegedűk szakadó idegét panaszolja a csend.

Ideges Janus-éj hunyorog, tetovált kezein

kusza csillagok éke; sötét, haragos szeme bús

mezeinkre leejti az éltet adó vizet és

az aszályt. Hegedűk szakadó idegén, feszülő

fonalon menetel ma a hold kicsi potroha: pók

araszolgat a csapda felé, ahová a sötét,

tavasz-éji szeszély repülő, buta álmokat ejt.

Ideges Janus-éj hunyorít: ide is lekacsint,

oda is le-leint - hitegetve a búzakalászt,

s hitegetve a szomjú halált.

                                            Hegyeken koravén

venyigék hadonásznak a szélben. A tétova táj

hazavárja a gólyamadárt…

                                       Telehold araszol

ragyogó fonalon: hegedűk szakadó idegén.

(1985)