Világvége

A könyv adatai:

Szerző: Balla D. Károly

Cím: Világvége

Alcím: Válogatott novellák

Kiadó: Pro Pannonia

Hely: Pécs

ISBN: 963 9079 80 4

Kiadás éve: 2002

Méret: A/5

Terjedelem: 232 oldal

Fülszöveg

Balla D. Károly a kárpátaljai magyar irodalom középnemzedékének egyik meghatározó egyénisége, aki versesköteteivel egyre ismertebb idehaza is (Árokszélen ­1996, Halott madárral - 1999). Sokműfajú alkotó: ír verset és prózát, regényt és esszét, filmforgatókönyvet és drámát. Jelen kötetében egy olyan karakteres prózaíró mutatko­zik be a magyarországi olvasóknak, akire egyidejűleg jellemző a történetiség és a belső, lelki folyamatok színvonalas ábrázolása.

A könyvben szinte azonos jelentőségű a realisztikus ábrázolásmód és az álomszerűség, a leíró módszer és a metaforikus absztrakció, a hagyományos megoldások és a formai kísérle­tek. Balla D. novellái a magyar irodalom pró­zai örökségének tradíciói felől érkeznek el a modern ábrázolásmódhoz, sikeresen kerülve el a terjedelmes semmitmondás manapság oly gyakori veszélyeit, ugyanakkor meghagyva az Olvasó számára a befogadás, az értelmezés autonómiáját. A könyv a hazai olvasóközön­ség számára kevésbé ismert világot mutat be meggyőző művészi erővel, árnyalt, élvezetes stílusban.

Egy ismertetés:

Balla D. Károly (1957) irodalmunk azon képviselői közé tartozik, akiket némi leegyszerűsítéssel határon túli magyar íróknak neveznek. Ami ugyan földrajzi szempontból igaz, ám törekvéseiket, eredményeiket és nem ritkán ismertségüket illetően nem is jelent többet lakhelyük meghatározottságánál. Bizonyíthatja ezt a kárpátaljai Ungváron élő Balla D. Károly új kötete is, és nem csupán azzal, hogy egy a lakhelyétől közel 600 km-re működő könyves műhely, a pécsi Pro Pannonia Kiadó jelentette meg, hanem azzal is, hogy a Világvége c. gyűjtemény novelláiban ugyan fel-feltűnnek egy kevéssé ismert peremvidék rekvizitumai, ám az ábrázolás módja, a szerző írói modora, stílusa jól illeszkedik a modern magyar epika kánonjába. Balla D. könyvében szinte azonos hangsúlyt kap a realisztikus ábrázolás és az álomszerűség, a leíró módszer és a metaforikus absztrakció, a hagyomány és a formabontó kísérlet. Szerzőnk a tradíció felől érkezik a modernitáshoz, határozott kontúrokat fest, de mindig meghagyja a befogadói fantázia mozgásterét és az értelmezés szabadságát. (terasz.hu)

Még egy ismertetés:

A könyv borítója