A halász

Balla D. Károly

Másra figyel, de száradni a hálót szépen kiteríti.

Már nem érik korszakos hatások.

Csak bőre kérge hámlik és a színehagyott ég

ásítja rá a múló időt, amikor elhalad

oszló haltetemek fölött.

Nem fordul hátra, pedig hallja,

amint a kikötött csónakba csap a víz.

Nem néz maga elé és nem fürkészi sasszemmel a távolt.

Nem látja magát kívülről. Sem belülről.

Másra figyel.

Ha jól emlékszik, azelőtt nem volt otthona,

ahol senki sem várhatta volna.

(1998)