Éva színeváltozásai

Balla D. Károly

Éva színeváltozásai

Éva feketében,

testére feszül a gyász,

szobrot áll fölötte a csend,

magányára így vigyáz,

Éva fehérben,

szörnyű a fehér magány,

az árnyak elkerülik,

s ő megméri magát magán,

Éva átlátszó,

de megtörik benne a fény,

s ha visszapattan, tudhatod,

Éva most kemény,

a világra vicsorog,

tombol, toporzékol,

kezdesz félni,

pedig nincsen baj,

csak azért üvölt,

mert nem tud még beszélni,

Éva tűzben,

cölöphöz kötve a máglyán,

s te nem tudod,

boszorkány-e,

eretnek

vagy áldozati bárány,

Éva most szürke,

a tüzet-járt hamu színe szemében,

hontalan lépked idegen földön:

tudja: ez sem az Éden.

(1980)