Helyben-lét

Balla D. Károly

Helyben-lét

A távlatok most mind előtted járnak,

amerre lépnél, egyre több az út.

Göcsörtök éle vérig marja lábad,

hiába kötsz a sebre gyógylaput:

az út szeszélye szétmarja sarud.

A felvert por kisírt szemedre szárad,

s amíg ravaszdin megkísért a múlt,

már elveszíted tékozló hazádat.

A helyben-lét is jó az elmenésre:

ha nem mozdulsz is, végleg elhagyod

a tűnt időbe elvetett magot.

Hogy ez lenne az Úrnak rendelése?

A Könyvbe írtat régen nem hiszed.

Csak állsz – és talpad alatt ég a seb.